Azért sikerült még újdonságokra bukkannunk, amik a tavalyi programból idő, kedv vagy szerencse híján kimaradtak. Ilyen volt legelőször is az Egyetem botanikus kertje, ahova bizalmatlanul óvakodtunk be, de roppant barátságosan fogadtak, és igazítottak útba. Hatalmas platánok és mindenféle fák, szépen kiépített sétautak, és a nagy fák árnya -hűvöse a déli verőn. Ami leginkább megfogott, az a kohász és a bányász szobra. A soproni Egyetem a selmecbányai Akadémia utódaként jött létre még Trianon után, és a mai napig is őrzik a hagyományokat. Családi, ismeretségi kötődések miatt Selmec különösen is közel áll a szívemhez, a két kis szobor felidézte az ottani látogatást.
Az meg külön bónusz, hogy még egy nagyon jó étterem is megbújt a kertben.
Szerencsénk volt a templomokkal is: végre sikerült belesni az orsolyiták gótikus templomába, igaz, csak a rácson át, a szürke nővérek Jézus Szíve-templomába pedig be is jutottunk, az viszont, egy eső utáni alkony furcsa fényeivel kívülről volt érdekesebb.
És hősiesen rászántuk magunkat egy Sopron by night csavargásra is, alig győztük kivárni a kilenc órát, hogy felgyulladjanak a lámpák :) De megérte!
Meg a bolhapiac vasárnap délelőtt..., ahol se a vevőket, sem pedig az eladókat nem mertem fényképezni, pedig ugyancsak érdekes lett volna! Meg a kínálat is.
Biztos még mindig maradt felfedezni való. Lehet, hogy vissza kéne menni?
3 megjegyzés:
Nagyon jók a képek! :-)))
És azt tudod, hogyha az egérrel rámész a képre, akkor nagyító lesz belőle, és úgy tudod nézegetni?
Akkor még jobbak :)
Nem jöttem rá erre a nagyítósdira, de most kipróbáltam. Klassz!
Megjegyzés küldése