Válság ide, válság oda, azért mégiscsak boldog ez az Európa! Mert mi másnak lehetne betudni, hogy az Európai Bizottság legfőbb feladatának tekinti, hogy a (szokásos) feljelentést követően pár nappal máris napirendjére tűzze az új étkezési utalványunk vizsgálatát. Nyilatkozott is a szóvivő, hogy mindenre kiterjedően meg fogják nézni, nem sérül-e a piacnak az ő fene nagy szabadsága.
Azt, hogy a köztársasági elnököt három évvel ezelőtt nem engedték be egy másik EU-s országba, majd lassan, egyszer, talán tárgyalni fogják. Annak nincs prioritása...
"Aranyborjú fennen tróóónol, mindenki hitvány pénzt imáád..."
Gondolkodtam. Amerika nem tetszett, Ausztrália túl messze van, Afrika szóba se jöhet, a krumplit jobban szeretem a rizsnél, az Antarktiszon meg sokáig van sötét, a hidegről nem is beszélve. Jobb híján maradok itt.
Egyébként magánilag meg a csodák korát éljük. Elmondhatatlan, felfoghatatlan csodákét. Olyasmi ez, mint a bungi jumping (csak mi nem keressük a veszélyt, jön az magától is), de a becsapódás előtt nem a kötél ránt vissza, hanem a Jóisten tenyerébe érkezünk, és látszólag a hajunk szála se görbül. Igaz, hogy napokig nem heverjük ki - talán egy életen át is megmarad a szívszorítás riadtsága - de tudjuk, hogy jó helyen vagyunk. Kedves Olvasók, aggódástól, kérdéstől kéretik megkímélni, ennyi.
Különben meg tegnap farsangoltunk, nagyon jó volt! Mi, felnőttek, előadtuk a gyermeknépnek a Hamupipőkét, alternatív rendezésben, frenetikus sikere volt. Én voltam a két csúf nővér. Igen, mind a kettő :)