A rend csodálata

Mindig ámulattal tölt el a rend, legyen az bármiféle, nyilván nem véletlen a vonzódás :)
Egyfajta rend a ritmus is. Az egyik élményt évek óta őrzöm (és várja, hogy leírjam), a másik idén nyári.

A gyerektáboroknak mindig fénypontja  a "Ki mit tud?" Három-négy éve lehetett, amikor a nagylányok (6-7. oszt.) sok próbával, titokban készültek a műsorszámukra. Egy kedves, szöveges-mozgásos ritmusjáték volt a nehezebb fajtából. Hibátlanul adták elő, és elsöprő sikert arattak. Nemcsak ott újráztatta a népes közönség, hanem szó szerint úton-útfelen hallani akartuk. Az egyik esti séta alkalmával, a tóparton követeltük ki épp az aznapit. Pont cserélődtek a szereplők is, mert volt új, aki közben megtanulta, és akkor mutatkozott be először a csapatban. És ahogy ez törvényszerű, megtörtént a baj: rosszul lépett be, a többiek még tartották valahogy a ritmust, de már látszott, hogy menthetetlenül szét fog esni az egész, pedig ilyen nem volt még! Furcsa, tapintható lett a feszültség. Elrontotta! Még küzdöttek, de...
Ekkor lépett elő M., a fiatal karmester (igaziból az, nemcsak a játékban). Innentől már csak elképedve néztük, ahogyan, először a gyerekekkel együttmondva a szöveget (ó, tudta azt addigra már mindenki! :) visszavezette őket a jó ritmusba, és határozott, biztos, de csak szinte jelzésszerű kézmozdulatokkal intett be nekik, akik az irányítástól magukra találva értek célba. Tomboló siker volt, kicsik-nagyok lenyűgözve álltak. A nagyobbak talán meg is tudták volna fogalmazni, a kicsik inkább csak érezték az összhang erejét. A rendet.

A másik idén, a tanév végén történt. A kórus betanulta Charpentier: Te Deum-ának ismert részét magyar szöveggel és trombitakíséret tette fényessé, zengővé az egészet. Mi máskor is lett volna illőbb ezt énekelni, mint a Te Deumon? Annyira tetszett mindenkinek (sajátmaguknak is :) hogy a templomkertbe kiérve - rögtönzött hangversenyként - újra rázendítettek.  A trombitás fiú már beszélgetve vegyült el az emberek között (pont a közelemben volt), de ahogy meghallotta az éneket, előkapta a hóna alól a trombitát, és a kerti úton ballagva feléjük, már fújta is, hogy aztán beálljon a helyére. Hogy ebben hol volt a rend? Benne volt az :)