Vackor

Belevágtam egy új sportágba: íjászkodom.
Számos előnye van: máris az első, hogy csak szabadban űzhető, ki látott már szobában Tell Vilmost? (Az egy külön szerencse, hogy mi, itt a hegyen, csak kilépünk a kapun, és máris találunk biztonságos, alkalmas terepet.)

További jótékony hatása, hogy erőfejlesztő és tartásjavító, ugyanis lógó fejjel, görbe háttal nem lehet kihúzni az íjat, ami egyébként erőt is követel, elsőre nem is bírtam, de ezzel a részével most már nincs gondom. Lassan a technikát is kezdem elsajátítani, már nem csap vissza a húr, és már alig-alig fordul elő, hogy nem repül el a nyílvessző :)
Ami még fejlődést igényel, az a fránya céltábla. Pedig igazán nagy.

Kétféle módon lehet ugyanis nyilazni, távolsági vagy célbalövős módon. A távolságinál garantáltan elvész legalább két nyílvessző, és azért az sem olcsó mulatság, bár keresgélni őket sem rossz játék. Marad a céllövés. Mindebből az is kiderül, hogy ez egy társasági sportág, nagy ujjongással, ha valakinek sikerül célba találnia :)

A lovaglás már ment valamikor, most az íjászkodás, már csak össze kéne kapcsolni a kettőt és akkor reszkess, Európa! :)