Válság ide, válság oda, azért mégiscsak boldog ez az Európa! Mert mi másnak lehetne betudni, hogy az Európai Bizottság legfőbb feladatának tekinti, hogy a (szokásos) feljelentést követően pár nappal máris napirendjére tűzze az új étkezési utalványunk vizsgálatát. Nyilatkozott is a szóvivő, hogy mindenre kiterjedően meg fogják nézni, nem sérül-e a piacnak az ő fene nagy szabadsága.
Azt, hogy a köztársasági elnököt három évvel ezelőtt nem engedték be egy másik EU-s országba, majd lassan, egyszer, talán tárgyalni fogják. Annak nincs prioritása...
"Aranyborjú fennen tróóónol, mindenki hitvány pénzt imáád..."
Gondolkodtam. Amerika nem tetszett, Ausztrália túl messze van, Afrika szóba se jöhet, a krumplit jobban szeretem a rizsnél, az Antarktiszon meg sokáig van sötét, a hidegről nem is beszélve. Jobb híján maradok itt.
Egyébként magánilag meg a csodák korát éljük. Elmondhatatlan, felfoghatatlan csodákét. Olyasmi ez, mint a bungi jumping (csak mi nem keressük a veszélyt, jön az magától is), de a becsapódás előtt nem a kötél ránt vissza, hanem a Jóisten tenyerébe érkezünk, és látszólag a hajunk szála se görbül. Igaz, hogy napokig nem heverjük ki - talán egy életen át is megmarad a szívszorítás riadtsága - de tudjuk, hogy jó helyen vagyunk. Kedves Olvasók, aggódástól, kérdéstől kéretik megkímélni, ennyi.
Különben meg tegnap farsangoltunk, nagyon jó volt! Mi, felnőttek, előadtuk a gyermeknépnek a Hamupipőkét, alternatív rendezésben, frenetikus sikere volt. Én voltam a két csúf nővér. Igen, mind a kettő :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Na, ez az "Egyébként..." bekezdés tökéletes, mert senki sem ért belőle egy kukkot sem, hogy miről van szó. Nem baj. Azért elolvastam. Olvasási gyakorlatnak jó.
Én értem, de nem szólok semmit. Tisztelem a kérésed és ahhoz tartom magam.
Hogy beszélgetett egymással a két csúnya nővér? :) Megnéztelek volna ebben a szerepben! :)))
Mi is előadtuk egyik haverom 60. szülinapján. Ha minden igaz, egyik regnumi gyerek hozta össze a rövid szöveget a bolondozás kedvéért. A humor egyik részét az adta, hogy mi, a szereplők székeken ültünk, és aki sorra jött, felpattant. Mint a zongora kalapácsai, úgy álltunk-ültünk le állandó mozgásban. Ez pótolta a színpadi mozgást és egyben komikus volt a látványa is.
Ó, egy abszurd darabban minden lehetséges! :)
Köszönöm, Borka, az együttrezdülést, bíztam benne.
Igen, Mick, mi is ezt adtuk elő, széken ülve, fölállva minden mondatnál. Kimerítő egy darab :)
Jé, mennyien vagytok itt! Talán írnom kéne máskor is...
Persze, hogy írjál!
Én is írok, noha most dolgozom az Evangelii nuntiandi új kiadásának korrektúráján.
Megjegyzés küldése