péntek, február 24

Ma reggeli epizód:
 Félálomban zötykölödünk a lazán zsúfolt, megszokott 9-es buszomon. Egyszerre csak nagy szirénázás, villogás a hátunk mögül. Félrehúzódunk és elsüvít mellettünk a felvezető és a záró rendőrautók által közrefogva három nagy fekete autó. A mellettem levő kettes ülésen egy anya ül hat-hét év körüli kislányával.
- Mama, mi ez? – kérdi a gyerek.
- Visznek valakit, fontos embert – feleli az anyja.
Az előttük levő ülésen hatvan körüli férfi újságot olvas. Leveszi a szemüvegét és hátrafordul:
- Bocsánat, asszonyom, hogy beleszólok, de kísérnek valakit, nem visznek. Nagy különbség!
- Kísérnek – ismétli engedelmesen a fiatalasszony, de látszik az arcán, hogy nem érzi, érti, miért is nem mindegy.
Sokattudó mosollyal összenézünk a férfival.

Holnap lesz a kommunizmus áldozatainak emléknapja.

1 megjegyzés:

Borka írta...

Bizony nagy különbség! A magyar nyelv szépségei...
Mikor Pelikán elvtárs másodszor, vagy harmadszor megy be a börtönbe, az ott raboskodó püspök fogadja:
Isten hozott fiam.
Meg egy fekete autó... - feleli Pelikán. Hát igen, őt vitték.
(Nincs idézőjel, mert nem pontosan idéztem, csak úgy fejből.)