Vackor

Ma a nap egy részét, eléggé el nem ítélhető módon, az őslényről elnevezett bevásárlóközpontban töltöttem, mert kénytelen voltam már egeret fogni, ugyanis az egérkor végső határát elérő jószágom megadta magát, és így az információs technológiai kommunikációm lehetetlenné vált. Egyébként ezt elég jól viseltem napok óta, annyira, hogy a dögmelegben nem voltam hajlandó hazafelé kitérőt tenni emiatt. (Különben meg most fedeztem föl a hegyi világ első hiányosságát: az itteni kis szaküzletben nem tartanak egeret, csak rendelni lehet, na, ne bohóckodjunk! Milyen igaza volt újkáplánnak már három évvel ezelőtt, hogy itt egy számítástechnikai boltot kellene nyitni.)
A célirányos beszerzés ellenére azért ma is az volt a kirándulásom fő vonzereje, hogy fölös számú étkezési utalványom felhasználásával barackos-túrós óriáspalacsintát fogok enni. Szépen fölmásztam a magas pulthoz, a kiszolgálónő készségesen várta, hogy elkezdjem tanulmányozni az étlapot, de én rögtön rávillantottam medvemosolyomat.
- Már tetszik tudni, mit kér?
- Ó, persze, amit minden évben: barackos-túróst!
Megkaptam, bevágtam, dőzsöltem hozzá egy üveg nem hűtött ásványvizet is, mmmm....

Körbenézelődtem még mindenfele, hős voltam, semmi mást nem vettem, hazajöttem, lefeküdtem, nagyot aludtam, mi kell még? (Apropó, le kellett vegyem a Zsófi alvási szokásairól szóló bejegyzést, mert annyi keresőszóval és -kifejezéssel találtak rá, úgy látszik, senki nem akar Állatkertbe menni, de mindenkit érdekel a kérdés :)

Nyááár van, nyááár,
kakukk szól már a fák közt,
még mindig fogalmunk sincs,
mi lesz velünk,
kakukk, be szép a nyááár!