Vackor

A héten jártam a háromfaluban. Kénytelen voltam egy nap szabadságot "rááldozni", mivel a Vértes Volán olyannyira nem töri magát hétvégeken menetrendileg, hogy csak bonyolult kombinációkkal lehetne megközelíteni, egy háromfalus pap vasárnap amúgyis reménytelen eset, a szombat meg mindenhol a közösségi programok napja - mindezt végigzongorázva, maradt a kedd. Viszont a látogatás sok-sok havi muníciót adott a békességre, örömre :)

Először is gyönyörű a környék! Völgyes-dombos, lankás, szép erdei úton megy még a busz is. Telefonban már hallottam, hogy olyan, mint otthon és tényleg. Mintha az erdélyi hegyoldalak vennének körül. De a legkedvesebb az volt, mikor már a falvakat jártuk - azt már autóval - és az egyiket egy dombtetőről lehet megpillantani, ahogy lemutatott: az én falum! :))

A másik öröm meg, kérem szépen, igen, az autó! Merthogy az nem volt neki, csak jogosítványa, mert azt kötelező még a szemináriumi évek alatt megszerezniük, de pesti káplánként elvolt autó nélkül is, itt viszont lehetetlen volna. A kinevezéssel együtt rögtön kapott is egy szolgálati autót, egy kobaltkék miautónkat, örült is neki, tartott is tőle. Engem már napok óta húztak itthon, hogy meggondoltam-e ezt az utat, elrendeztem-e az életemet, elbúcsúztam-e mindenkitől? De, meglepetésemre, már egész jól vezet, biztosan, nyugodtan, még beszélgetni is tud közben. Na, jó, a forgalmat négy autó jelentette, ami szembe jött, de gyakorlónak ez épp ideális.

Persze, azért nem Tündérország van ott se, Magyarország az a javából, minden gondjával-bajával. A három faluból az egyiknek már nincs iskolája, a másikban még van összevont alsótagozat, és csak a harmadik tudja működtetni a nyolc osztályt, várva jövőre a feltételek jobbrafordulását. Munkanélküliség, forráshiány, pénztelenség, de a falvak rendezettek, szépek, törődnek az otthonukkal.

Van mit tennie abból a szempontból is, hogy az előd egy idősebb, már kicsit belefásult volt, kellett ide az új lendület, kedv, biztatás az embereknek. Jól fogalmazta meg a különbséget: a hegyen, nálatok, szeretik a papot, itt, a faluban, tisztelik. Nem féltem attól, hogy nem "dolgozza le" ezt a különbséget :) Focizik velük, jönnek a gyerekek, most már a fiatalok, sőt a fiatalabb szülők is. Jönnének mindennap, mert kell a közösség, úgyhogy már megmondta, hogy nem edzőnek helyezték őt oda, hanem lelkipásztornak, essék szó arról is. Dehát elmúlik majd az újdonság varázsa, lesz még itt buktató, csalódás, nehézség, de, remélem, öröm is bőven.

A plébánia szép, régi épület, 1886-ból (vagy 68-ból? pedig vizuális típus vagyok, és bele van írva a kőbe), de belül modernizált, lakható. Néztünk régi anyakönyveket is, 1787-ből valók a legrégebbiek, nem fakuló, szép folyóírással, latinul, nagyon élveztem. De azért néztük a pénztárkönyveket is, hogy a munka se hiányozzon.

Nem fogok gyakran kiszaladgálni, az biztos, mert szombaton is csak úgy lehetne, hogy valami nagyobb helyig eljutok, és oda bejön értem, vissza ugyanígy, szabadságot meg nem lehet mindig. De ennek a napnak örülök.