Vackor

Tegnap reggel már én is hátizsákkal indultam, benne két könyv, vázlatok, névsorok, megkezdődött a hittan. Nem lesznek kicsijeim, brühühü……..
Idén felsőseim vannak, és ez valószínűleg hosszútávon is így marad, kezdhetek hozzászokni.

Mint korosztálytól, nem félek tőlük, nyolcadikig már minden évfolyam volt a kezem alatt, mégis nagyon más lesz. Stílust is kell váltani – bár a kicsikkel se voltam gügyögős – de egy hetedikesnek másképp kell az órát is vezetni. Míg a kicsiket leállítani nem lehet, mondják, mondják, és boldogan jelentkeznek, mert akkor örül, ha ő a gyorsabb, az okosabb, ügyesebb, addig a nagyot szóra sem lehet bírni. Jelentkezni? Ugyan! Ül és (jobbik esetben) néz maga elé úgy, hogy azt hiszed, a falnak beszélsz. De ha mégis kinyílik, csuda dolgokat tud mondani :) (és kérdezni, hajjajj!)
Nem is bánom ezt a váltást, most még van erőm és kedvem hozzá, rám is fér. És a létszám is nagyobb lesz, mint amihez szoktam, mert az iskolákban nem tartunk felsős hittant, mindenkinek ide kell jönnie a plébániára.
Kemény év lesz, készülni kell minden órára lelkiismeretesen, alaposan – itt is változtatni kell, hiszen eddig ment rutinból is – és ott lenni ésszel, humorral, lélekkel és hitelességgel, másképp nem lehet megállni a kamaszok előtt.

Az indulás jó volt, helyes csapat lesz mind a két társaságból, és még meg is szólaltak! :)

Most éreztem, hogy mennyire magamra maradtam.