Vackor

Na, hála Istennek, ezen is túljutottunk. Meggyógyul! Ma már - a tegnapi CT után - ki merte mondani az orvos, hogy meg fog gyógyulni teljesen :)))

A végére még nem értünk, hosszú hónapok vannak hátra, mire újra egészséges lesz, de ez már szabadlábon, munka mellett. Az élniakarás, a szívós székely természet és a fél város imádsága segített győzni. Nagyon nehéz hónapok voltak.

De ma már nevettünk (azért közben is tudtunk), amikor arra, hogy köszön mindent, amit érte tettem; azt feleltem: Nem mondom, hogy szívesen, máskor is...
Nem, ilyet én még egyszer nem, ne kelljen, Uram!

Most csak valami egyszerű, csöndes öröm van, békesség és nagy-nagy nyugalom.

Ma délután tartottuk az alsósok lelkinapját, a misén ők olvasták föl a könyörgéseket is. Átvettük velük, az első könyörgés mindig a pápáért szól, úgy van írva: N. pápánkért. Magyarázzuk nekik, mit jelent ez, - ki a mostani pápa? - kérdi a káplán.
- Balázs atya! - néz föl rá csillogó szemmel, és mondja teljes meggyőződéssel a másodikos kiskölök :))))) Befogadták már őt is.

Holnap? Ó, holnap vidékre utazom ;)

Nyírő József, erdélyi írónak van egy nem éppen szívderítő novellája, de a címét most kölcsönveszem: Most már jöhetsz, Jézuska!

Vasárnap örvendezés vasárnapja lesz, a rózsaszín gyertyás :)