Vackor

Megkezdődött a karácsony-dömping. Pénteken munkahelyi "party" volt, a sanyarú helyzetre való tekintettel önköltségesen, le se tudtam enni a befizetett 3.000,- Ft-ot, ki bír annyit? Felejthető volt az egész, és akkor még szelíden jellemeztem.

Nem úgy a szombat, amikor is újkáplánnal leptük meg egymást: időt ajándékoztunk egymásnak. (Ilyen ötletei is csak neki lehetnek :) mégpedig egy egész, estébe hajló szombat délutánt. Kezdődött egy szép karácsonyi koncerttel, amit a Faluházban tartottak, ott találkoztunk, és ugyan mondtam, hogy üljön nyugodtan az övéi közé, de velem maradt, mert ajándék ez a nap :) Utána visszamentünk a plébániára, akkor tudtunk egy kicsit beszélgetni is, amire már június vége óta nem volt mód, aztán részese lettem egy falusi plébános életének: benéztünk a gyerekek pásztorjáték próbájára, a cserkész örsgyűlésre; autóba pattantunk, át a másik faluba, mert az esti misét ott tartotta, - olyan jó otthon-íze volt annak is -, de korábban kellett menni, mert teljeskörű szolgáltatást nyújt, vagyis ő gyóntat is mise előtt. (Más ez falun, mint nálunk, ahol, ha csak egy perccel is később kezdődik a mise, már az órájukat nézik, ha meg tovább tart, akkor is. Itt szépen elüldögéltek, békén várták, hogy elkezdődjön, ha majd a plébános úr befejezi a gyóntatást. Belekezdtek a rózsafüzérbe, akkor meg ő várt, hogy a végére érjenek, nem rohant itt senki sehova.) Itt ez az ifjúsági mise is, utána még a fiatalokkal volt együtt, bemutatott, mint az előző helyéről a hitoktatót, aki jött látogatóba hozzá, helyes, vihogós középiskolások voltak, elbeszélgettünk, végül az egész csapat együtt kísért ki este 8-kor a vonathoz (nem nekem szólt ez a nagy népszerűség, tudom ;)

Örültem mindennek, amit láttam; kedves, személyes, szép alkalom volt, sokkal inkább, mintha futtában valahol egy-egy vásárolt CD-t cseréltünk volna ajándék gyanánt. Persze, ehhez kellett egy mackó is, aki vevő volt az ötletre :)

Ma a gyerekekkel volt utolsó óra, nem tettem különösebben ünnepivé, de azért volt benne olyan is. A Felvidékről kaptam nagy, kerek ostyákat, ott az a szokás, hogy Szenteste ezt törik meg az ünnepi asztalnál, ilyent kaptak. Néztünk filmet, énekeltünk, süteményeztünk, hamar eltelt az idő. (A kicsik óráját meg a rém-gyerek jól tönkrevágta, de a nagyok aranyosak voltak.)

Holnap az egyik plébániai felnőtt csoport karácsonya - így jön ki a kéthetenkénti ütemben - egy nagyon várt, kedves vendéggel: káplán atya jön el, hogy megköszönje mindenkinek a sok aggódást, törődést, imádságot, amivel kísértük végig. (Élén a plébánosunkkal, komolyan.) Kürtős kalácsot fog kapni ajándékba, igazit, székelyudvarhelyiek sütik itt a vásárban, hogy legyen valami hazai íze, mert azt a hosszú oda-vissza utat még nem vállalhatja az ünnepek táján.

Aztán mire az emberek már összehordanak mindent, és elkezdenek készülődni, nekem ezekkel szinte már véget is ér az ünnep. De nem baj, a csöndjét is szeretem.