Hát, kérem szépen, ilyen!
Nem csalás, nem ámítás, igenis, a mackót látjuk lóháton, mégpedig a vágtatni készülő ló hátán. A kép valamikor 76 vagy 77 nyarán készült, a Kerepesi úti - ma már csak hajdanvolt - Ügetőn, ahol a Budapesti Lovas Klub lelkes tagjaként működtem rövid ideig.
Az egész csak egy bizonyítási kényszer volt édesapámnak és önmagamnak, hogy én ám csak a kutyától félek annyira, (amennyire szerinte nem volt normális), a lótól például nem. Tényleg nem, szerettem, ha a délelőtti utolsó csoportban lovagoltunk, még az istállóba is bevihettük őket. A kép egy ritka jó pillanatot kapott el, az előző ló már fölvette a vágtát, az enyém még csak leszegte a fejét, hogy aztán ő is vágtába csapjon.
Tetszett, tetszett, de idejekorán abbahagytam, mert éreztem, hogy kettőnk közül azért alapvetően a ló az ura a helyzetnek, és örültem, hogy a nyári egész lovaskarriert a nyeregben sikerült töltenem, ezt az eredményt nem akartam kockáztatni.
Most legalább ezt a sárguló képet is sikerült megmenteni a (digitális) örök időkre, és előkerült egy rejtett pillanat a mackó bocskorából :)
8 megjegyzés:
Nagyon jó a kép! Semmit sem változtál azóta! :)
Pedig azt hittem, csak a lovat lehet fölismerni :D
Emlékszem, Fáninak hívták a lovat.
Egyébként nagyon jó a kép! Akkoriban nem láttam a képet, csak a híreket hallottam a lovaglásodról.
Igen, a nevét nem is akartam beírni :))
Nehogy sérüljenek Fáni személyiségi jogai. :)))))
76 ószétól 81-ig én is gyakran lovagoltam ott.
Kár, hogy éppen nem találkoztunk már.
Megjegyzés küldése