Vackor

Jó, írok, hogy ne már folyton a Kisvakond nézzen rá mindenkire. De semmi. Szombaton dolgozunk. Hideg van. Viszont végeztem a fogorvossal! Vagy ő végzett velem. Nyugi, nem kell izgulni, mind a ketten életben maradtunk, már csak egy utolsó találkozás hétfőn este, óra után, (jajj!) aztán mindent megígérek, hogy félévenként rendszeresen, igen. És egyet sem kellett kihúzni, hidazni, koronázni, mindent megmentett, rendbe rakott. Legfeljebb már csak én fogok lehidalni, amikor mindezt kifizetem.

Ezentúl minden ebből felszabaduló időmet Zsófira és a tornára fordítom.

Nagy izgalom volt ma felénk, aknavető gránátot találtak, fölbolydult a környék. Sokakat kiköltöztöttek (majd mesélik holnap), nem járt a villamos, elterelték a buszt is, gyalog caplathattam föl a hegyre. De most már elvitték, újra jár minden.

Hajnalban fölébredtem és tiszta fehérek voltak a háztetők, reggel meg szakadt a hó, de a földön már elolvadt.

Holnap fölolvasok a felnőtt-keresztúton, ez az egy, amit fölolvasós múltamból megtartottam. Még átnézem este.