Vackor

Hát, azért nem olyan könnyű az az elengedés, ahogy én első este nagy bátran kijelentettem. Szerencsére, nem nekem, mert még az az erő is megadatott, hogy mosolyogva és tényleg nyugodtan tegyem, de a nép körében nagy az elkeseredés. Tegnap este, a mise után, odajön hozzám az egyik asszony, pedig a normálisabbak közül való: - Írunk a püspöknek, hogy maradhasson! Aláírást gyűjtünk, ugye, aláírod te is?

Ezek megőrültek, agyukra ment a politika! Szép kedvesen elmagyaráztam, hogy dehogy írom és hagyják abba ezt a hülyeséget! Meg, hogy az egyház nem demokrácia és népszavazás, az hi-e-rar-chi-a, a papok pedig engedelmességet fogadnak. Jól néznénk ki, ha az egyik plébánia azért irkálna, hogy vigyék el a papját, a másik meg amiatt, hogy hagyják ott! (Egyébként teszik is, nemcsak nálunk merül föl ez a nagyszerű ötlet.) És nem értik, hogy a dispozició kisakkozott dolog, ha egy nem mozdulna, borulna az egész sakktábla. Ettől ugyan még írogathatnának, ha úgy jobb a lelküknek, de azzal sikerült meggyőznöm, hogy szívesen megy, örömmel készül, hagyják elmenni! Azt, szerencsére, nem kellett a szemére vetnem olyan antall-i módon, hogy tetszettek volna addig szeretni, amíg itt volt, mert abban nem volt hiba. Mégis, engem is meglep a szeretetnek a most megnyilvánuló ezernyi jele, ő meg csak elámulva mondja, hogy, ugye, az Úr tényleg megadja a százannyit :) Jó lesz ez útravalónak, emléknek, önbizalom erősítőnek.

A kilences után meg az enyéim nagyokból beszélgetek két családdal, szó szót követ, kérdik, mi mikor köszönünk el tőle? Külön semmikor, mondtam, nyár van, nem is gondoltam ilyenre. Na, nekem estek szülők, gyerekek nagy egységben, mit képzelek én, úgyhogy belementem, rendben, trombitáljuk össze, akik itthon vannak-lesznek, két hét múlva, szombaton estére. Hát, igen, az első elsőáldozók, az igazi csapat. Hogy is gondolhattam másképp? És ha tudnák, hogy én se viszem tovább őket! Vagy ki tudja, mit akar majd az új.

Föltöltöttem az összes képet Passauhoz, vissza lehet menni végignézni. Ha valaki még nem ismerné, úgy működik, hogy az első kisképre katt, onnantól aztán be lehet állítani diavetítésre, vagy alul a nyíllal egyenként léptetni. És nézhetők eredeti méretben is.

A következő részt valószínűleg szerdán írom. Holnap készülődni kell, kedden este már jönnek hozzám képmutatásra, nyilván jól belenyúlik majd az estébe, nem nagyon lesz írás, csütörtökön pedig én vagyok meghíva valahova, az se fog korán végződni. Azért olykor majd erre járok.