Vackor

Bocs, de most nem lesz se mesélés, se semmi, döglött vagyok és nyugtalan. Őrület van bent. A jövő héttől elutazik mindenki aláíró, ezért holnap estig az összes aktuális pályázati utalást meg kell csinálnom, rendkívül feszült, zaklatott légkörben. Ma is késő estig voltam bent, gyanítom, hogy holnap is.
Ráadásul ma a Kincstárban valutát és forintot is kellett volna felvennem, de egyiket se sikerült. A valutát azért nem, mert az igénybejelentő lapon (nem én töltöttem ki, de jártam már én is így, csak akkor elfogadták) vastagabban volt meghúzva az egyes szára. Nem, nem javítva volt, nem átírva, semmi ilyen szabálytalan, csak úgy döntöttek, hogy vastagabban van húzva a szára. Egy.
A forintos papíron pedig (az én voltam) számmal írtam a hónapot. Miért nem jó? Csak. Kettő. Ez már a cowboy lovának is majdnem sok.
Holnap, holnapután újra az egész tortúra, ma meg minősíthetetlen stílusban a barmolásom. Ma fordult elő először - nem is tudom, hány évre visszamenőleg - hogy elbőgtem magamat a munkahelyemen. Ültem a gép előtt, írtam újra és közben csorogtak a könnyeim. Na, nem sokáig és nem a főnök előtt, mert azért önérzet is van a világon, a legválságosabb pillanatokban is :)

De ma úgy komolyan elgondolkoztam, hogy okos volt-e felhagyni az álláskereséssel.

A tegnapi vetítés nagyon jól sikerült: három utazó és három itthonmaradott volt, mindnek tetszett. El is kezdem föltölteni a következő adagot.