A három folyó városa

Pontosan hatkor sikerült elindulnunk és - egy megállással - a tervezettnél jóval korábban, már fél kettőkor megérkeztünk Passauba, pedig 650 km. Passau mindig vonzott, talán a történelme, talán a Duna közelsége, mindenesetre nagyon örültem, hogy megnézzük.

A bevezető út annyira nem nyűgözött le, úgy nézett ki, mint bármely közepes város. Mivel az idővel jól álltunk, arra is futotta, hogy először a másik parton egy dombra kanyarogjunk föl, próbára téve a buszt és sofőrét. A dombon a Mariahilf-Kirche áll, a bajorok és az osztrákok kedves búcsújáró temploma. 1683-ban I. Lipót császár és Avianói Márk ebben a templomban imádkoztak, mielőtt a Bécsre törő oszmán sereg ellen indultak harcba. Nálunk simán töröknek mondjuk őket, de az emléktábla oszmánozza. A keresztes sereg vitézei pedig a Maria hilf! Mária segíts! kiáltással indultak a csatába, el is kergették a törököket. (Avianói Márk Buda és Bécs visszavívásának (Bécsben csak megvédésének) apostola volt, azoknak a csatáknak a Kapisztránja. A budai Várban is emléktábla őrzi a nevét, amit én is csak az őszi sétánkon tanultam meg.)

A templom szép barokk, de belülről meglepően egyszerű. A tornyai pedig érthetetlenül furcsák, olyanok, mintha kilopták volna belőlük az órát, pedig nem is az oroszok jártak arra. A hely érdekessége, hogy a dombra egy, eredetileg is a templomhoz tervezett fedett lépcsősor vezet föl 321 lépcsővel, ritka jó fotótéma. A falon kétoldalt végig fogadalmi ajándékok vannak. A kegyhely békés, nyugodt volt, esőre állt az idő, és hétköznap délután, rajtunk kívül nem is volt ott senki.

Innen, a dombról, viszont már egyből megkapó látványt nyújtott Passau, mindenfele csak a víz és házak, hidak, szinte Velence. Maga az óváros a Duna és az Inn által közrefogott földszorosra épült (meg is szenvedte a legutóbbi, 2002-es nagy árvizet), arrébb meg az Ilz bújkál a házak között.

Aztán a péntek délutáni csúcsforgalomban visszaaraszoltunk a városba, és gyalogosan folytattuk az ismerkedést. Itt éppen a boltívekbe szerettem bele, vannak bőséggel. Nagyon hangulatos az óváros, inkább középkori jellegű, mintsem német, dehát nincs is még annyira bent az országban, nem is tartozott mindig Bajorországhoz. Akár egyből itt is maradhattunk volna :)
Hogy mennyire így van, az a képeken látható, ugyanis kicsit bonyolult módon, de egyelőre sikerül képeket föltöltenem, csak még türelmet kérek hozzá, a hétvégén majd elkészül. (56 db kép lesz, addig tessék visszajárni, amíg nem lesz meg mind :)

Meglátogattuk a legnagyobb templomot, a Szent István-dómot, ami püspöki székesegyház (és nem a mi Szent Istvánunkról van elnevezve, hanem a vértanúról). Hatalmas barokk templom, de ezek nem állnak annyira közel hozzám. Nevezetessége, hogy itt található és hallható (nekünk ugyan nem volt hozzá szerencsénk) a világ legnagyobb templomi orgonája. A 17000 síp öt helyen van elrejtve-felállítva a dómban.

Zarándokutunknak is fontos állomása volt Passau, hiszen itt van eltemetve Boldog Gizella. Szent István halála után az utódlási harcokban mind a rangjához, mind pedig a személyéhez méltatlan volt az a bánásmód, amiben részesítették, inkább visszament a szülőföldjére. Kolostorba vonult és idővel a niedernburgi kolostor apátnője lett, az írások szerint bölcsességgel, emberséggel vezette a közösséget. Itt is temették el, sírja a mai napig is megvan. A kutatások és a források alapján úgy vélik, 65 éves lehetett, amikor meghalt. Ez a kolostortemplom ma már bőven belül van a városon, ma angolkisasszonyok élnek itt, szépen gondozzák, őrzik a sírt, ápolják Gizella emlékét. A kezdő szentmisénket abban a kápolnában tarthattuk, ahol a sírja van, megható volt ilyen közelségben lenni a történelemmel. Nagyon szép, gizellás miseruhába öltöztették káplán atyát. Jó indítás volt az itteni mise, jó volt látni, hogy hazánkfiai is megfordulnak erre, több koszorú és nemzetiszínű szalag is volt a magyar királyné sírján. (Mi, persze, nem gondoltunk erre.)

A mise után még arra is maradt idő - ráadásul kiderült idő! - hogy kisétáljunk a földnyelv csúcsára, a három folyó összefolyásához. Érdekes, szép látvány. Arról már régebben olvastam valahol, most is elhangzott, hogy földrajzilag, ésszerűség szerint is megmagyarázhatatlan, hogy miért nem Inn-nek hívják a Dunát? Ugyanis az összefolyásnál a nagyobb, jelentősebb Innbe folyik bele a Duna, aztán, ami továbbmegy, mégis Dunának hívják, az Inn-nek pedig be kellett érnie azzal, hogy az örgebbjének álmából ébresztve is eszébe jut, hogy az Inn Scherdingnél..., de onnan nincs tovább. És vadkacsák is úszkálnak :)

Passau nem okozott csalódást, egy kedves délután, hangulatos utcák, házak, folyópart, szép emlékű mise, elálló eső - kisütő Nap... mi kell még több az első állomásra?