Érhetik meglepetések az embert. Sose gondoltam volna, hogy én, az ős budai, aki dolgozó életemből 31 évet - ha több intézményben is - kb. egy fél négyzetkilométernyi területen, a Parlament környékén töltöttem, és el se tudtam mást képzelni; így meg tudok szeretni egy nyolcadik kerületi (!) munkahelyet, környékestül, épületestül, mindenestül. Még mindig tetszik. Végül is a szülőföldem :)
Teljesen bele vagyunk szeretve a munkahelyünk adottságaiba, az épületbe, a helybe (a múlt héten is, amikor éppen nyár volt, kiültünk még sörözni a tér egyik vendéglőjébe munka után, pénteken az egyik kávéház teraszán találkozom valakivel, ebédidőben kiszaladgálunk), élvezzük, na! Az épület a réginek és modernnek szerencsés ötvözete, csak az a kár, hogy eredetileg nem hivatalnak szánták, kár erre elpocsékolni. Igaz, az is kár volna, ha a száztizenötödik szálloda lenne belőle. Hogy aztán télen is ennyire fog-e tetszeni, amikor a belső kertbe se lehet majd kimenni, azt még nem tudom. De most május van, süt a nap, szép minden, és tulajdonképpen nem is tudom, mit szerettem a Kossuth tér kőrengetegén. Azt hiszem, inkább csak megszoktam. Olyan ismerős volt ma is, amikor egy hivatalos megbeszélésre vissza kellett mennem. Aztán húztam haza a nyóckerbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése