Úgy képzeltem, hogy amikor egyszer majd Vackor hosszú szünetre tér, az mackósabb lesz, kedvesebb, érdeklődőbb. Dehát én juttattam idáig, csak magamnak tehetnék szemrehányást. De nem teszek senkinek. Egyszerűen tudomásul veszem, hogy valami megváltozott bennem: talán megtaláltam a helyemet, a nyugalmamat, és már nincs az indíttatás írni. Ami szép és fontos, azokról a történésekről nem lehet írni, az olyan rászorultazujjamraasótartó meg jó poén, csak éppen minek? Arra meg, hogy filozofáljak az élet dolgairól vagy karcolatokat írjak, se erőm, se időm.
Vackor most szépen, békességben elmegy hosszú téli álomra. Nincs semmi baja, igazán semmi, azt leírnám :) Csak véget ért egy fejezet...
De nem akarom itthagyni a kedves olvasókat esemény és további gondolkodás nélkül. Én, aki mindig a megszokottat, az állandóságot szeretem, aszerint is éltem és élek - sok más mellett bizonyítják ezt az évtizednél is hosszabb idők egy-egy munkahelyen - 2003 óta immár az ötödik munkahelyen fogok kezdeni január 3-án. Nem sikerül visszatalálni arra az igazira, amit ott kellett hagynom, amit és ahol szerettem. Most már tudom, hogy sosem fogok visszajutni oda, nem is szabad kergetni. De kell és szabad keresni azt, ami értelmes és szívem szerint való munka. Most a feladat újra olyan lesz, a többi meg majd kiderül. Önszántamból váltok, bár a körülmények kényszerítő hatására. Remélem, a hátralévő nyolc évre ez a hely már kitart.
Annak örülök, hogy még van erőm, lendületem és bátorságom újat kezdeni, azért meg nem győzök elég hálás lenni, hogy a lehetőség is megadatik hozzá, éppen akkor, amikor arra szükségem van. Erre csak azt tudom mondani, hogy az Isten százszorosan fizeti vissza azt a kicsi jót is, amit már szinte elfelejtettem, de a másiknak akkor nagyon sokat jelentett.
Egy gyakorlati előnye is van a munkahelyváltásnak: egy darabig nekik teljesen új lesz a ruhatáram, megint nem kell frissítenem :)
Nem búcsúzom, csak téli álomra megyek itt. Azzal a képpel, ami nem olyan rég, nehéz, fájdalmas időben mutatta, hogy a mackó inkább hallgat. Most a kép az, ami: egy nyugodtan, szépen, jóllakottan, békésen alvó mackó. Muszáj neki, különben hogyan tudnék én szaladgálni és eleget tenni mindennek? ;)
(Boldog karácsonyt majd természetesen kívánok, amikor itt lesz az ideje, mert az úgy illik.)
4 megjegyzés:
Jó pihenést Vackor! Szép téli álmokat!
Neked pedig azt kívánom, hogy érezd majd jól magad az új helyeden és tartson ki a nyugdíjig! :)
Köszönöm, Vackor is, én is :)
Az egyik alszik, a másik meg nyaral..., aztán utóbbi (vagyis én) csak lemarad bizonyos dolgokról, mint ez a munkahely-váltás.. mikor, miért? talán soha nem tudom meg, mivel én nyaralok, te meg telelsz. Valójában mindketten blogszünetet tartunk. Vigyázz magadra, aztán majd csak megtudunk dolgokat egymásról...
Látom, hasonló cipőben járunk (ez ugyan épp nem igaz, Te szandálban, én csizmában :), medvék és kenguruk jól megérdemelt pihenésüket és alkotói válságukat töltik.
Majd ünnep után magánban írok.
Megjegyzés küldése