Kedves Mikulás!
Még sose írtam Neked levelet, valahogy ez nálunk nem volt szokásban. De mióta ilyen buta ablakom van, hogy se párkánya, se ablakköze, nem tudom hova tenni a cipőmet, és attól tartok, talán meg se állsz itt.
Pedig nagyon várlak! Annyi mindent szeretnék. A csokit, azt hamar elintézhetjük, egy-két Kinder Pingu, meg talán egy kis tábla Boci Aero vagy egy Pöttyös Pont; amilyen hideg lesz, elvan az ott reggelig. Almát vettem, azzal ne fáradj, mandarint is, - narancsot még nem ettem idén, abból betehetnél egyet a magasszárúba.
A többi, az nehezebb lesz, nem is tudom, elég-e rá ez az éjszaka. Először. légy szíves, menj ide, a közelbe, két gyerekemhez, akiknek most halt meg az édesanyjuk. Nem tudom, mit vihetnél nekik, amitől elmosolyodnának reggel, Rád bízom. Aztán gondolj vissza Myrára, ahol a zacskó aranyakat dobtad be az ablakon, és ajándékozz most is megmentő pénzt. Tudod a címeket, akikre gondolok. Hogy az egyiknél be tudják fizetni a számlákat, a másiknál ne csak veszekedés, vita legyen otthon, és vigyél belőle az öregjeimnek is, hogy ajándékot is tudjanak venni, ne csak éppen megélni.
Aztán hosszú útra is kérlek: menj el messzi falvakba, kocogtasd meg vastagfalú, régi plébániák ablakát - nem lesznek kint a cipők, á, arra ne számíts, azt csak lerúgják, mire a vasárnap után ágyba kerülnek - de azért vigyél nekik ajándékot, sokat. Te püspök voltál, igazán tudod, minek örülhetnek. Meg azért egy kis csokit is.
És, ha majd jössz visszafelé, töltsd meg a zsákod útközben munkával. Vagy állással, de azt nem is tudom, lehet-e zsákba gyömöszölni? A pontos címeket én se tudom, de Te megtalálod azokat, akik most közülünk anélkül maradtak, és körülbelül csak a Te ajándékod az egyetlen esélyük. Tudod, öreg gyerekek már, sőt, az is lehet, hogy már elfelejtettek gyereknek lenni.
Igen, és a szaloncukor mellé, a többieknek is tegyél egy kis örömöt, bizakodást, békességet. Akár mindenkinek a fél pár cipőjét megtölthetnéd vele, a datolyára és a mogyoróra elég a másik fél is.
Kedves Mikulás, a te idődben még nem volt számítógép, most éjszaka biztosan sokat látsz az ablakokon át, ahogy villódznak. Nyugodtan hagyjál ott azoknak is ajándékot, akik előtte ülnek, annyira bele vannak merülve, nem fognak észrevenni. És az is lehet, hogy pont Rólad olvasnak, hogy hátha ma éjjel arra jársz...
Ja, azt még nem mondtam: hozzál nekem, légy szíves, jógyerekeket! Vagy virgácsot a meglévőknek? Nem, az nem a Te stílusod. De azért valamit megpróbálhatnánk ketten.
Hogy én jó voltam-e? Igyekeztem. Csak...
Azért várlak. Jövőre is!
Kriszta
Még sose írtam Neked levelet, valahogy ez nálunk nem volt szokásban. De mióta ilyen buta ablakom van, hogy se párkánya, se ablakköze, nem tudom hova tenni a cipőmet, és attól tartok, talán meg se állsz itt.
Pedig nagyon várlak! Annyi mindent szeretnék. A csokit, azt hamar elintézhetjük, egy-két Kinder Pingu, meg talán egy kis tábla Boci Aero vagy egy Pöttyös Pont; amilyen hideg lesz, elvan az ott reggelig. Almát vettem, azzal ne fáradj, mandarint is, - narancsot még nem ettem idén, abból betehetnél egyet a magasszárúba.
A többi, az nehezebb lesz, nem is tudom, elég-e rá ez az éjszaka. Először. légy szíves, menj ide, a közelbe, két gyerekemhez, akiknek most halt meg az édesanyjuk. Nem tudom, mit vihetnél nekik, amitől elmosolyodnának reggel, Rád bízom. Aztán gondolj vissza Myrára, ahol a zacskó aranyakat dobtad be az ablakon, és ajándékozz most is megmentő pénzt. Tudod a címeket, akikre gondolok. Hogy az egyiknél be tudják fizetni a számlákat, a másiknál ne csak veszekedés, vita legyen otthon, és vigyél belőle az öregjeimnek is, hogy ajándékot is tudjanak venni, ne csak éppen megélni.
Aztán hosszú útra is kérlek: menj el messzi falvakba, kocogtasd meg vastagfalú, régi plébániák ablakát - nem lesznek kint a cipők, á, arra ne számíts, azt csak lerúgják, mire a vasárnap után ágyba kerülnek - de azért vigyél nekik ajándékot, sokat. Te püspök voltál, igazán tudod, minek örülhetnek. Meg azért egy kis csokit is.
És, ha majd jössz visszafelé, töltsd meg a zsákod útközben munkával. Vagy állással, de azt nem is tudom, lehet-e zsákba gyömöszölni? A pontos címeket én se tudom, de Te megtalálod azokat, akik most közülünk anélkül maradtak, és körülbelül csak a Te ajándékod az egyetlen esélyük. Tudod, öreg gyerekek már, sőt, az is lehet, hogy már elfelejtettek gyereknek lenni.
Igen, és a szaloncukor mellé, a többieknek is tegyél egy kis örömöt, bizakodást, békességet. Akár mindenkinek a fél pár cipőjét megtölthetnéd vele, a datolyára és a mogyoróra elég a másik fél is.
Kedves Mikulás, a te idődben még nem volt számítógép, most éjszaka biztosan sokat látsz az ablakokon át, ahogy villódznak. Nyugodtan hagyjál ott azoknak is ajándékot, akik előtte ülnek, annyira bele vannak merülve, nem fognak észrevenni. És az is lehet, hogy pont Rólad olvasnak, hogy hátha ma éjjel arra jársz...
Ja, azt még nem mondtam: hozzál nekem, légy szíves, jógyerekeket! Vagy virgácsot a meglévőknek? Nem, az nem a Te stílusod. De azért valamit megpróbálhatnánk ketten.
Hogy én jó voltam-e? Igyekeztem. Csak...
Azért várlak. Jövőre is!
Kriszta
2 megjegyzés:
Meg sem tudok szólalni..., meghatódtam és kicsit szomorú is lettem...
Mikulás, kérlek, hallgasd meg Vackor kéréseit, nagyon szeretném.
Akkor Te érted, miért hallgat már mostanában a mackó.
Ezekről máshogy nem lehet írni.
A vidámokról meg túl hosszú lenne :)
Megjegyzés küldése