Vackor

Kötelező szeptemberi bejegyzés.

Veni Sancte, aztán mi is kezdünk. A nagyokat átadtam, gimnazisták már, ideje, hogy férfikézbe kerüljenek. Jóbarátságban váltunk el egymástól, nagyon élveztem ezt az évet velük.

Középnagyjaim azért lesznek, ötödik-hatodikosok, az se rossz korosztály, főleg, hogy legtöbbjüket kicsiként tanítottam is. Ráadásul Ószövetség, ami izgalmas, fordulatos és mindig nehéz az átmenet a Mennyei Atyától a Seregek Urához, rengeteg kérdést vet fel, de már megedződtem. Négyszer vagy ötször is tanítottam már ezt az anyagot, most megpróbálom egy kis drámapedagógiával színesíteni az életünket, remélem, a kezdeti idétlenkedés után partnerek lesznek benne.

És újra lesznek elsőáldozóim, megint megkaptam őket! Macerás év, mások nem szeretik vinni, én viszont kifejezetten. A szülőkkel is kell foglalkozni, sok a kötöttség benne, vizsga is van. Idén az a plusz nehézség, hogy az első két évben nem tanítottam őket, de nem baj, ilyen is volt már, majd összecsiszolódunk.

Egyébként hideg (még a blogban is csak 15 fok van, hát még a lakásban!), munka, csönd, élet. Ennyi.