szerda, szeptember 1

Hogy milyen az ember!

Már több mint egy hete nem hallottam a jobb fülemre; kezelés, gyógyszerek és a nyugtatgatás, hogy elmúlik ez, legyek türelemmel, csak egy sima középfül-gyulladás. Rájöttem, hogy kevéssé vagyok türelmes, meg, hogy ez milyen kellemetlen dolog, bár lehetne sokkal rosszabb is.

Valahogy úgy képzeltem el, hogy majd egyik reggel fölébredek, és egyszerre újra hallani fogok (mert a csöndet is lehet ám hallani, ó, nagyon!). Aztán, amikor ez tegnap reggel tényleg megtörtént, jószerivel észre se vettem. Csak a buszon tudatosodott bennem, hogy jé, hát én sztereóban hallok! Annyira természetes volt...

(Hogy ez talán nem is az én évem? Lehet.)

4 megjegyzés:

-éva- írta...

Iskolába? Fáj a lába.
Hazamenni? Nem fáj semmi.
:D
(A képedről jutott eszembe.)
Örülök, hogy rendbejöttél.

Vackor írta...

?????

Nem értem :(

Örülök, hogy örülsz :)

-éva- írta...

Semmi bajom, csak kezdődik (kezdődött) az iskola...

Vackor írta...

Ja, akkor jó :D