Hogy milyen az ember!
Már több mint egy hete nem hallottam a jobb fülemre; kezelés, gyógyszerek és a nyugtatgatás, hogy elmúlik ez, legyek türelemmel, csak egy sima középfül-gyulladás. Rájöttem, hogy kevéssé vagyok türelmes, meg, hogy ez milyen kellemetlen dolog, bár lehetne sokkal rosszabb is.
Valahogy úgy képzeltem el, hogy majd egyik reggel fölébredek, és egyszerre újra hallani fogok (mert a csöndet is lehet ám hallani, ó, nagyon!). Aztán, amikor ez tegnap reggel tényleg megtörtént, jószerivel észre se vettem. Csak a buszon tudatosodott bennem, hogy jé, hát én sztereóban hallok! Annyira természetes volt...
(Hogy ez talán nem is az én évem? Lehet.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Iskolába? Fáj a lába.
Hazamenni? Nem fáj semmi.
:D
(A képedről jutott eszembe.)
Örülök, hogy rendbejöttél.
?????
Nem értem :(
Örülök, hogy örülsz :)
Semmi bajom, csak kezdődik (kezdődött) az iskola...
Ja, akkor jó :D
Megjegyzés küldése