Álmoskönyvbe való: ha az ember meleg augusztusi estén egyfolytában fázik, és a nagynénje hitetlenkedve nevet és nem érti, akkor biztos, hogy hajnalban 38,5-tel ébred, hogy reggel diadalmasan odaszólhasson: na, ugye!
Hát ezt a diadalt szívesen elengedtem volna. És Kangának nincs igaza, én meg soha többé nem eszem se fagylaltot, se jégrémet! Pedig még dicsekedtem is a múltkorában, hogy nekem, ugyan! Aztán most kedden délután, ahogy megettem, rögtön éreztem, hogy ebből baj lesz, kaparni kezdett a torkom. Tegnap éjjel már alig bírtam nyelni, és éjszaka kellett fölkelni teát főzni. Ma éjszaka is, és mindehhez még bevágott a ménkű is láz képében. Lemásztam az orvoshoz, csúnya torokgyulladás. És, persze, szabadságon vagyok. És, persze, ma lett volna az egyik vacsora.
Ez van.
És mélyfilozófiai gondolatok..., meg lázcsillapító.
Kakukk, be szép a nyár! - ahogy idei szállóigénk mondja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Mielőbbi gyógyulást kívánok!
...nem is szólva a röpke lepkéről, ugye :)))
:))
Meg a virágról és a száz zümmögő bogárról már nem is beszélve!:)
Ej, ej, hát kicsit nem vagyok és mire jövök vissza?! Tessék gyorsan meggyógyulni és úgy tölteni a szabadságot, ahogy az egy rendes kis Vackortól elvárható! :)
Igenis! Rendes kis Vackor máris gyógyul, hogy kedden utazhasson :)
Nagyon helyes! :)))
Megjegyzés küldése