Jó ideje már azzal színesedik az életünk, hogy egy idegen ajkú embert tanítunk kollektíven magyarra. Mivel az illető kellően intelligens és humora is van, nagyokat nevetünk, mind az ő mondásain, mind a magunk magyarázatain. Mondtuk is múltkor arra a megjegyzésére, hogy ez egy rettentően nehéz nyelv, hogy nekünk is csak az a mázlink, hogy beleszülettünk :)
Ami meg az érdekes az egészben, hogy milyen vitákat szül közöttünk egy-egy szó, kifejezés értelmezése, magyarázata. Rájöttünk, nem is olyan könnyű, kevés, egyszerű szóval megértetni valamit. A múltkor például én kaptam a fejemre, amikor az állványzatot úgy magyaráztam, hogy az, amivel építkezéskor a házat kívülről felállványozzák. Mert mi az, hogy ugyanazzal a szóval "fordítok le" egy másikat?! Na, akkor mondjátok másképp! És az ilyen bonyolult környülírásokon szórakozunk mi remekül, szegényt meg bevisszük az erdőbe, mert ennél például még a palló is előkerült, amit megint újra magyarázni kellett... :)
De a magyart legalább úgy kell mondani, ahogy írjuk, úgyhogy nem is értem, miért lenne nehéz? ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Főleg az "ly"-t kell úgy mondani, ahogy leírjuk, igaz? Hahaha! No jó, értem, hogy mire céloztál. (De ezt nem lehetett kihagyni. :-))
"...aki már találkozott igazi élő magyarral, felfigyelhetett arra, hogy megdöbbentően analitikus elméjük van, amelyet néha tényleg erre a célra használnak. Filológusok szerint az elemzési készségnek köze lehet a nyelv szerkezetéhez, a sok főnévi végződéshez, szaknyelven a "toldalékhoz"." (részlet Richard Hill: Mi, európaiak c. könyvéből)
Kiragadott mondatrészlet, másról is ír az író, de ez úgy idekívánkozott. :)
Máshol is olvastam már a nyelvtan és a gondolkodásmód összefüggéséről.
Igen, ez érdekes.
Megjegyzés küldése