Vackor

Blogtárssal (nem, nem a vidékivel, hanem a szomszéd utcabelivel) tegnap este belevetettük magunkat a Múzeumok éjszakájába. No, olyan nagy vetődésre nem kell gondolni, csupán egy saroknyit kellett mennünk ahhoz, hogy a hegy két múzeumából a közelebbikhez elérjünk., nevezetesen a Helytörténeti Múzeumhoz. Jól választottunk, kint és bent kiállítás, tablók, régi képeslapokat lehetett küldeni; a kertben a hegyvidék vad- és vadászmúltjára tekintettel szarvaspörkölt kóstoló, este pedig jó színvonalú, kellemes dzsesszkoncert ugyancsak a kertben, miközben még rétest is kínáltak. A látogatók pont ideális számban voltak ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, se sok, se kevés. Az egész rendezvényt ingyenesként hirdették már napok óta.
Ráadásul készítettek egy feladatlapot is csupa olyan kérdéssel, amikre a kiállítást böngészve lehetett megtalálni a választ, aki jól töltötte ki és beadta, azok közt majd utólag könyjutalmakat sorsolnak ki, természetesen, versenybe szálltunk külön-külön.

De a blog nemcsak precíz napló, jöjjön hát az két benyomás, ami a legnagyobb hatást tette ránk.

Fölfedeztünk három, fiatal nyugdíjas korú asszonyt, sose láttuk őket a környéken, akik eljöttek szarvaspörköltet enni. Nem kóstolni - enni, újabb és újabb tányérral. Tartott az még a koncert közben is, jóízűen beszélgettek is falatozás közben, hiába pisszegtek rájuk többfelől is. Kiállítás? Egyéb program? Ugyan! Furcsa élmény volt. Ha rászorultak, hogy itt vacsorázzanak, az is az, ha meg csak azért jöttek, mert itt ingyen lehetett kapni valamit, az is.

A másik az feladatlapos. Volt egy olyan furfangos kérdés, hogy hány éves korában vette meg a híres festő a szőlőskertet, hogy majd ott villát építessen magának. Az egyik tablón meg lehetett találni, hogy a festő 1810-ben született, aztán valahol, lejjebb, a szöveg közben, ott volt, hogy 1839-ben vásárolta meg a volt szőlőskertet. Állt a tabló előtt egy huszonévei végén járó nő, kezében a feladatlappal, és láttuk, amint előveszi a mobilját, hogy kiszámolja, hány éves is volt a festő. Hiszen azokban az 1800-as években lehet, hogy még az egyszeregy se volt érvényben, és az összeadás meg a kivonás se úgy működött, mint most, legalábbis nem olyan kényelmesen. Meg egyáltalán, mit kell csinálni azzal a kétszázzal, amivel az egész korábban volt?
Vagy inkább mi rontottunk el valamit? Mi, mint generáció és oktatás.

Különben egy nagyon kellemes, hangulatos este volt. Jövőre majd messzebb merészedünk, egészen a másikig.