Mégpedig az, hogy az én időszámításom nem is annyira az évvégét, születésnapot vagy más jeles eseményt tekint mérföldkőnek egy-egy évben, hanem két szertartás időszakát: az adventi roratékat és a májusi litániákat. Ezekkel vagyok úgy, hogy várom őket és örülök, amikor elkezdődnek, amikor meg a végére érünk, olyankor átfut rajtam, megérem-e a következőt. Eddig mindig sikerült :)
Ma megkezdődtek a májusi litániák, és ettől lesz igazán tavasz. Jó, hogy minden este föl lehetne menni, ami korántsem jön össze, de az a pár alkalom - leginkább a hétvégék - amikor sikerül eljutnom; a meghittségükkel, azzal, hogy föl lehet olvadni a mindig ugyanolyan dallamban és szövegben, mégis mindig más és más kifejezés, gondolat kap meg belőle, szép élménnyé teszi.
Idén pedig egy különlegessége is van: megtudtam, hogy a legkedvesebb, legismertebb záróénekének (ez változni szokott) szerzője káplán atya egyik plébános elődje. A tudós, költőként, íróként is tevékenykedő papot, a Mindszenty-per ötödrendű vádlottjaként, szabadulása után csak egy világvégi, református többségű, kis faluban engedték működni. Ott szolgált huszonegy éven át, haláláig. A múlt évben jártam ott, láttam a dombtetőn álló kicsiny templomot, aztán utánanéztem az életének, írásainak. Nehéz sorsa volt, megrendítő versei, komoly írásai. Mégis megszületett ez az ének is:
Néked ajánljuk, Szűzanyánk,
A legszebb hónap alkonyát.
Ezer nép híven zengi ma:
Ó, üdvözlégy, Mária!
Énekli tiszta gyermekajk
S kik érzik a sok földi bajt,
Esengve száll szívük dala:
Ó, üdvözlégy, Mária!
Hallja a bűnös és zokog,
Hogy elhagyta a hajlokot,
Melyben a legszentebb ima:
Ó, üdvözlégy, Mária!
Ó, tudjuk: május estelén
Az égben is több lesz a fény
S zengőbb az angyalok dala:
Ó, üdvözlégy, Mária!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése