"... és mind azt kiabálja,
hogy ESIK A HÓ!"
(és pont szembe fújt a szél, ahogy jöttem be az utcába, az arcomba vágta a havat, ropogott a lábam alatt is, szikrázott-csillogott a villanyfényben, én meg a beázós magasszárúban indultam el reggel, mit nekem Bóna Márta, de a hideg legalább nem jött be rajta, csak kicsit a hó, mert sokat kellett köröznöm még a városban, de már tudtam, hogy még három ház, kettő és mindjárt otthon vagyok a melegben, narancsos tea, puha papucs, szegény Zoli, lapátolhatja este, ha följut egyáltalán, körüljárni is elég a templomot, nemhogy lapátolni, lesz-e segítsége? jaj, a másiknak holnap három falut kell megjárnia szerpentines, hegyi úton, csak baja ne essék, még nem vezetett télen, de csak majd holnap este hívhatom föl, mert nem szabad aggódni, Zsófit oda kéne vinni az ablakhoz, nem látott még havat, ez az első tele itt.
Jé, megint nőtt a Luca-búzám! Gyere, Zsófi, nézd, ugye, tetszik a világ? Nem, kimenni nem fogunk. Lehet, hogy reggel se.)
Ma meg így nézünk ki:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése