Vackor

Úti pillanatok

Kassa

Ha az ember odalátogatóként szóba elegyedik valakivel, vagy csak úgy nézelődik, mintha két név körül kristályosodna ki az egész város: Rákóczi és Márai. Az egyik mintha mindig is az övék lett volna, a másikra rátaláltak. És nézheted a gyönyörűen felújított házakat, sétálhatsz a főtéren, ízlelgetheted a város hangulatát, ők ketten kísérnek mindenhol. Nem is annyira a tárgyi emlékek, inkább a jelenvalóságuk.

Rákóczi sírja a kassai dómban egyszerű, méltóságteljes. Nem hivalkodó, nem nyilakkal jelzett turistalátványosság; aki nem azért megy oda, alig találja a lefelé vezető lépcsőt. Mindig vannak rajta nemzetiszín szalagos koszorúk (mi, persze, elfelejtettünk vinni), de ahogy körülálltuk és egy 42 tagú vegyeskartól, a pillanat ihletettségében, ereje teljében, megzendült a Szózat, bizony, beleborzongtak a dóm kőangyalai és beleborzongtunk mi is. Kassa egyik arca...

Magáért beszél és egyszerű a Rodostó-ház is, annál érdekesebb viszont a története. A ház felépítésének gondolata már 1904-ben felmerült, amikor Ferenc József császár törvényben rehabilitálta a dicső fejedelmet és bujdosótársait. 1905-ben már jelentős számú eredeti épületelem és berendezési tárgy megvételére és hazaszállítására került sor, amelyeket 29 nagyméretű ládában a Fő utca 51. számú ház pincéjében helyeztek el. 1906-ban azonban a hamvak hazahozatalának ünnepsége háttérbe szorította a ház építésének megkezdését. A tervek 1908-ban készültek el, aztán jött az I. világháború, utána pedig teljesen meg is feledkeztek róla. 1936-ban a ház pincéjében átalakításokat végeztek, így bukkantak a ládákra és az épségben megőrződött tárgyakra.
Az építkezés csak az I. bécsi döntés után, 1938-ban kezdődhetett meg, de megint egy háború és az épületet nem tudták befejezni, a látogatók előtt zárva maradt. Évtizedekig múzeumi raktárként szolgált, majd 1990-91-ben alakították ki belőle a mai múzeumot. A fejedelem szobrát 2006-ban, a hamvak hazahozatalának 100. évfordulójára állították fel a ház előtt.
Egy nyugodt pont, a belvárosban, mégis kiszakadva a város nyüzsgéséből. Oda lehet képzelni a tenger mormolását...

Márai szülőháza nincs már meg, autóparkoló van a helyén, akkor alakították ki, amikor még nem volt szabad tudni róla. Megvan az a ház viszont, ahol gyermekkorát töltötte, itt rendezték be az emlékszobát. A könyvei alapján hozzám eddig nem tudott közel kerülni, most ez a ház és Kassa kedvet adott az újabb próbálkozásra.

Kassa fogadott is, búcsúztatott is bennünket. Fogadott rekkenő nyárral, egy gazdag út ígéretével, megmutatta magát fényképezhető, szép napsütésben, és búcsúztatott hűvösben, szakadó esővel, már nem akart versenyezni a látottakkal. Tudja, hogy elég egyszer látni, hogy megmaradjon...