Igló - színek és fények
Első napi gyűrődés, korai indulás, Kassa nyüzsgése, a sok városbeli gyaloglás, aztán megállókkal tarkított hosszú, hegyen-át buszozás után (én vidáman átaludtam, voltak, akik kicsit sápadoztak) kora este érkeztünk meg Iglóra, a Szepesség szívébe. Sajátos hangulattal fogadott, a lemenő Nap sugarai - rövid ottlétünk alatt is érzékelhető változásokkal - világították meg a színesre festett házakat, a piros tetőket, a templom fehér tornyát. Fotósnak is, nézelődőnek is lenyűgöző látvány volt. Ami tovább varázsolta a hangulatot, az a csönd volt. Mintha nem is hétköznap este lett volna, olyan üresek, néptelenek voltak az utcák. Ekkor még jólesett a reggel magunk mögött hagyott fővárosból belecsöppenni ebbe a világba, ismerkedni a szepesi kisvárosok hangulatával, rácsodálkozni, hogy itt szinte a legkisebb települések is városok.
Erre ugyan Igló nem jó példa, hiszen a maga 30 ezer lakosával népes, nagy városnak mondható, de központja megőrizte régi, kisvárosias jellegét. Mindig is jelentős város volt, bányászata, kohászata, ipara, kereskedelme és iskolaváros volta rangot adott neki. Beletartozott a Zsigmond által elzálogosított szepesi városok körébe, 360 évig volt lengyel fennhatóság alatt. Ezt követően a visszakerült szepesi városok központja lett. Lakosságának zömét a cipszerek, a szepesi szászok tették ki, de 1910-es adatok szerint 35 % volt a magyar, a három nyelvet pedig természetszerűleg mindenki beszélte.
Ma a teljes Szepességre vetítve a magyar lakosság aránya alig éri el a 3 %-ot, az egyes városokban szinte nem is mérhető. Csak az utunk végére tudtuk megfogalmazni, hogy a csönd, aminek először örültünk, miért inkább ránk telepedett és nem körülölelt. Nem mintha nem énekeltünk volna eleget, Szózatot nagyjaink sírjainál, üres templomokban Isten dicsőségére és a magunk örömére, este népdalt és hazafiast magunk között, de mindezt nem volt kiknek adni. Ami eddigi határon túli útjainkon olyan öröm volt, a találkozás, az együvé tartozás, az otthonról haza, az most nem adatott meg. A múlt alkotásaiban, emlékeiben gyönyörködtünk, de az élőkkel nem találkoztunk.
De Igló a nyár esti fényeinek játékában kedves, szép város. Egyébként itt élt Csontváry Kosztka Tivadar is, volt honnan ihletet merítenie :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése