hétfő, szeptember 28

Hogy miért nyafogtam én a nagyok miatt? Náluk kedvesebb, értelmesebb, eleven eszűbb és lelkűbb társaság nincs is. Nagyon élvezem őket. (És rettentően elfáradok a két óra végére.) Ráadásul állva tartom mind a két órát (a kicsiknél lehetett ülni, odahúzódtak körém), de ha az ember állva is csak akkora, mint az oroszlán ülve, akkor a nagy laklik közt jobb, ha kétlábon marad.

Most éppen honlapot fogunk szerkeszteni, legalábbis a kezdeti lelkesedés megvan hozzá. A jövő hétig mindenki otthon próbálkozik, aztán majd összeadjuk a tudományunkat. Az a témája, hogy "Uram, jó nekünk itt lenni!" (A világban..., az Egyházban..., Veled...) Az igazság az, hogy nekem a számítógépes variáció meg se fordult a fejemben, egyáltalán a rajzos se, csak beszélni akartam erről, de ők dobták be, én meg csupán fölismertem a lehetőséget :)

Épp mondtam utána valakinek, ha nem vigyázok, a végén még keresztények leszünk :))

Nincsenek megjegyzések: