Vackor

Ma délután hívattak, elképzelni se tudtam, miért; előléptetni nem fognak, azért ilyen nagyívű karrierre nem számíthatok, kirúgni nem akarnak, mi lehet? Hát az volt, hogy szívből jövő kedvességgel átadták a 30 éves közszolgálati jubileumi papíromat. Tudtam én, hogy esedékes, azt is, hogy szeptemberben, mégse volt az eszemben, meg is lepődtem rendesen.

A sors fricskája az volt hozzá, hogy ugyanaz írta alá és adta át, aki hat évvel ezelőtt az elbocsátó papírt. Intelligensen mosolyogtunk egymásra, ez, amire egyikünk se számított, de nálam volt az előny, mert én tudom, hogy kismackó vagyok, azért történhetett meg :)

Aztán visszaballagtam a helyemre, egyszer-kétszer elolvastam a szép levelet, kicsit örültem is, és arra gondoltam, hogy húúú, most nagy terveket kéne szőni! Mondjuk a Kanári-szigeteket..., vagy..., vagy... valami maradandó nagy dolgot beszerezni... vagy, jaj, de ünnepelni. Dehát?

Pár hete már beújítottam a kamerás mobilt, mert a réginek meghótt az akkuja, a múlt héten vettem egy sötétkék gála-farmert, mert a másik már ronggyá kopott, a félliteres pöttyös bögrét meg így is, úgy is meg akarom venni. Na, akkor most mit?
Kanári-szigetek? Szombaton kivonatozom újkáplánhoz, mert lassan már annak is két hónapja, hogy a nyáron egyszer ott voltam.

De azért örülök :)
Ez olyan méltóságteljes :)
És rém öreg :)))