Megkaptam a kitüntetést, megvolt az ünnepség, ügyes medve voltam, délcegen kivonultam, ahogy a gimnáziumi igazgatóm tanított az elsős évzárón, jobb kézzel kezet fogtam, ballal átvettem, sőt, még arra is figyeltem, hogy minden díjátadóval kezet fogjak, jó, hogy annyit látjuk a tévében.
Most itthon nézegetem, szép. A kicsiknek megmutattam, mert ők még úgyse értik, a nagyoknak nem, mert ők már igen, és náluk egyébként is van egy Patrik, holnap névnapja lesz, őt ünnepeltük, az sokkal nagyobb dolog.
Elgondolkoztam az egészen, és azt hiszem, sehogyse jöhetek ki belőle jól a főosztályon belül. Aki az elmúlt négy évben jött és nem ismer régről, az azért húzza a száját, hogy alig egy éve vagyok itt, és máris előléptetnek. Aki meg ismer, az meg azért, hogy ja, van, akinek mindent lehet. Tiszta tékozló fiú bátyja-effektus. De azért a medvét általában szeretik - áltatom magamat - mert húz rendesen és nem is olyan kiállhatatlan. A legjobban az esett, hogy a főnököm nyilvánosan úgy méltatott, hogy nemcsak a szakmai kvalitásaim miatt vagyok kincs, hanem, mert körülöttem mindig békesség van és nyugalom, és ez jó hatással van az egész légkörre. Már ezért megérte.
Innentől újra a hétköznapok, ugyanúgy.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Gratulálok a délceg medvének! Biztosan csinos volt a szép új kosztümjében.
ne törődj a kollégákkal, te csak felhőtlenül örüljél!
Volt utána méz evés?:o)
Jó, felhőtlen vagyok :)
Nem, még nem volt méz evés, se bent, se a bocsokkal. Bent majd a soron következő névnapnál, itthon meg csak húsvét után, addig már nehezen fér az életünkbe.
Nálunk tele a kamra mézzel, de a Mackóméz volt a legkapósabb. :) Minden flanc nélkül, csakúgy a flakonból szippantotta Valaki.
Ez volt az a nem épelméjű cselekedet? ;)
Pedig csak bebizonyította, hogy ő is mackó :)
Nem, nem ez volt. :D
Macimézet másként nem is lehet! :)
Megjegyzés küldése