Vackor

Ha nem látom, nem hiszem el. Elvacakoltam a reggelt, eleve nyolc után ébredtem, úgyhogy negyed 11 volt már, amikor elindultam vásárolni. Nem is mentem a közeli boltba, szűk, kicsi, rengeteg ember lesz, nem szeretem a tolongást. Ugyanezért nem indultam a szintén közeli áruházba sem, inkább rászántam magam - szép az idő - kis gurulósommal eldöcögtem a négy megállónyira lévő bevásárlóközpontba, ott legalább elférünk, csak a bevásárlókocsiért kell sorbaállni és majd a pénztárnál.
Odaértem és földbe gyökerezett a lábam! Még jó, hogy összetalálkoztam egy kórusbelivel, így legalább beszélgetés közben becsuktam a csodálkozástól tátva maradt számat. Ráérősen könyökölő pénztárosok egymással vetekedve csalogatták magukhoz a lézengő vevőket, hogy legalább valami dolguk legyen. A bejáratnál három sorban álltak a bevásárló taligák. Nemhogy egy ünnep előtti szombat délelőtt, egy nyári vasárnap délután nem szokott így kinézni! Innen tényleg mindenki elutazott, állapítottuk meg. Vagy ilyen gazdagok, vagy tényleg ennyire félnek.
Akik meg ott voltak, vásároltak, vásároltak... sok-sok kenyeret. Úgy döntöttem, én is felhalmozok: négy Túró Rudit vettem a tervezett kettő helyett.

Azt már tudjuk, hogy március 9-re csak 10-e jön, de hogy március 14-re mi jön? De ha már itt, a hegyen is félni kell, akkor tényleg nagyon rossz világ lenne. Én maradok. Itthon, holnap is.

Egyébként tavasz van. Délelőtt a téren biciklizni tanult egy kislány: Timi, ugye, jól megy? - biztatta az apja, önmagát is, ahogy futott mellette. A kislány nem túl nagy meggyőződéssel bólogatott, és azért igyekezett a biztonságot nyújtó apai oldalhoz dőlni. A gond csak az volt, hogy ezt mindig a biciklivel együtt tette.

Láttam rémséget is. Nyílt egy Tchibo-bolt, árul Tchibo-dizájnos mindenféléket. Ezek olyanok, hogy lila-piros-mályvaszínú virágok vannak rajtuk, pl. konyhai eszközök nyele. De amit láttam: ruhacsipesz! Húsz darab lila-piros-mályvaszínú virágos, műanyag ruhacsipesz. 1.490, - Ft-ért! No comment.

Ha már idegen nyelv. Olvasom az ünnepi cikkeket, az egyik lap online kiadásában eszmefuttatás arról, hogy kinek az érdekében állhat, hogy zűrzavar legyen. És mert az újságíró fitogtatni akarja klasszikus műveltségét, latinul teszi föl a kérdést címként, emígyen: Qui prodest?
Jó lett volna ez nekünk magyarul is. És vajon hány kézen - lektoron, korrektoron - mehetett át ez a mondat a megjelenésig? Talán valamelyikük olvasta is a Quo vadis?-t és onnantól minden rendben. Küldjék már át előtte, társadalmi munkában is vállalom, a mi újságunkat is úgy írjuk. De ne kelljen áldott emlékű Vas tanár úrnak forogni a sírjában, hogy már senki nem tud Senecát idézni: Cui prodest scelus, id fecit. (Akinek hasznára van a bűntett, az követte el. Ahogy idézni szokás: Cui prodest? Kinek áll érdekében?)