Gyerekszáj máról, az elsőáldozási előkészítőről. A gyónásról tanulnak, izgatottan kérdik, mikor lesz az első, Kisbalázs mondja, hogy majd májusban, az elsőáldozás előtt egy-két nappal. Mire az egyik kislány: - Akkor már elkezdhetjük gyűjtögetni a bűnöket?
:)))))))
Gondolkodtam a tegnap történteken, ami csak a végkifejlete volt az ámokfutásnak, és a döntésemen, de egyet aludva rá is helyesnek tartom. Néha merni kell dönteni, és fölvállalni a döntést. Az a bajunk, hogy a szeretet mítosza sokszor langyos birkákká tesz bennünket.
Ami pedig az igazi gond volt, hogy túlontúl bíztam a magam erejében, rutinjában, türelmében és eléggé ambivalens szeretetében. Egy diagnosztizált, gyógyszerezett, magatartási zavaros gyerek kezeléséhez sem szakmai képzettségem, jelen esetben pedig már fizikai fölényem sincs. Csatákat nyerhettem, háborút nem, tudomásul kell venni. Ma beszéltem újra az anyjával, mert nem szeretném, ha ez újabb, sokadik tőrdöfés lenne a számukra, úgy éreztem, reálisan fogadta és magántanulóként folytatjuk tovább.
Más.
A hétvégén rájöttem egy dologra: hét hónap telt el és Kisbalázs fölnőtt.
Fölneveltük a harmadikat is, most már futhat a saját útján. Ezentúl már ő is csak villanásokban fog föltűnni a Vackorban, mint a nagyok.
Csak akkor miről fogok írni? ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése