Amikor a négyből négy van mára, de most kivételesen rangsorolnom kell, mert az én nappalom is csak 12 órából áll. Első helyen a beteg, rá kell nézni, mert tegnap is lázas volt még, pedig már két napja tele van gyógyszerrel, meg el is vállaltam valamit a mai feladataiból, azt se hagyhatom el. Zoli simán tudomásul vette, hogy ma nem megyünk hifit vásárolni (hetek óta lóg a levegőben, muszáj vennem, az enyém tönkrement, és többe kerülne a javíttatása, mint egy új, és zaj nélkül nem élet az élet). Amiért a szívem szakad meg, újkáplán reggeli sms-e, hogy örülne, ha ma kimennék, egésznapos lelkinapot tart (és tudom, jó lenne, ha utána valaki őszintén és értelmesen elmondaná a véleményét), dehát káplán atyával már egy hete megbeszéltem, hogy ma kimegyek hozzá, nem is voltam még, amióta kijött a kórházból, nem szeretem azt a helyet, de nincs mese, a ma délután az övé, a másiknak meg tessék időben szólni, a rugalmasságnak is vannak határai.
Mindeközben Zoli reggel fél kilenckor - zászlóként lobogtatva a kezében - beállított a tegnap este az utcán elhagyott, fél pár, macis zoknimmal, amit sasszemmel megtalált, és ami jól elázott az éjszaka; én lobogtattam a másik felét, hogy jogos tulajdon, röhögtünk vég nélkül, - és hálából elvállaltam, hogy megcsinálom helyette a rejtvényt holnapra, de azt tudom késő este is, itthon.
Mindemellé Zsófinak meg kell mutatnom, hogy milyen rendet kell tartania itthon, mert csak ő lehetett, aki hétközben rumlit csapott, nyilván unatkozott egyedül. Nem, még nem szidom össze, nem tudhatta, hogy ezt nem szabad. Egyébként meg küldöm a mézes csókot ;)
Kanga megihletett:
Na, csá, nekiindulok a napnak. Nem, az a vonatozás, kétszer másfél óra összútidővel nem fér bele a napba. Akárhogy számolom, nem fér bele, sőt egyre kevésbé.
8 megjegyzés:
Szuper a nővérmaci! :))))
És a szemei, meg az ábrázata! Tisztára én vagyok! Még a füle is eláll :D
Az a szegény zokni... Egyedül a sötét éjszakában... (Hogyan lehet elhagyni egy fél pár zoknit?)
Belegondoltam, tényleg nyomasztó lehetett neki.
(Egy fél párat fele olyan nehéz elhagyni, mint egy egészet.)
Tündéri ez a maci! :-)))
De azt a zokni-ügyet én sem értem. Kézben vitted? Vagy lemászott a lábadról útközben? Hihi.
Haha, borítékolni lehetett a kérdést, mely egyébként abszolút logikus. :)))
Szóval, a zokni... Van énnekem bent váltó(fél)cipőm, hogy ne csizmában legyek egész nap. De az ablak mellett nagyon húz a hideg, ezért a harisnyára föl kell húzni egy zoknit is. Pénteken úgy gondoltam, hazahozom kimosni. Betettem egy szatyorba az ernyő mellé. Amikor este jöttünk lefelé a templomtól, nem akartam lóbálni a szatyrot az egyszem ernyővel benne, csak úgy összegöngyölve a kezembe fogtam, valahogy közben csúszhatott ki. Leérve a dombról, a villamosnál vettem észre, hogy az egyik zokni hiányzik. De már este volt, sötét, nem volt kedvem visszafele indulni megkeresni, bár nagyon sajnáltam. A szemfüles másnap reggel világosban megtalálta, ennyi :) De miért nem írtam volna érthetetlenül? ;)
A zokni történet igazán megért volna egy külön bejegyzést, de igy talán még izgibb volt megtudni a félpár elhagyását.. Hogy veled mik történnek Mackótárs??!!!! Egy perc unalom sincs körülötted:o)
Megjegyzés küldése