csütörtök, november 27

Legújabb axiómám: Az ember mindent kibír, egészen addig, amíg valamibe bele nem hal, de az meg úgyis csak egyszer történik.

Amúgy jól vagyunk. Tényleg.
Mert lehetne rosszabb is.

És holnap péntek. Jajdejó.
Most meg alvás, ahogy egy rendes, gyűrött mackóhoz illik.

(A zember azt is kibírja, ha a fogorvos a la natúr eljut az ideghez. És még arra is marad ereje, hogy a kérdésre: Lüktet? visszakérdezzen elhaló hangon: Az jó vagy rossz, ha azt mondom, hogy igen?
Ebből is látszik, hogy belehalni egyáltalán nem olyan könnyű. Semmibe. Szerencsére.)

(Valamelyik nap medve-riport lesz a Lánchíd rádióban, brummogás kellett nekik. De tényleg nem tudom, melyik nap, mert nem szeretem visszahallgatni magamat. Ergo, ti sem hallgathatjátok, sem oda, sem vissza. Pech.)

3 megjegyzés:

Borka írta...

Már nem fáj? Borzalmas tud lenni...
Jó, Te nem szereted visszahallani magad, de mi először hallgattunk volna! Brummm.

Vackor írta...

Már nem. De még az emléke is rémes.

Jó, akkor megtudom, és majd meséljétek el, miről szólt :D

Borka írta...

:))) OK!