a mackó és a technika... mondanám, ha én is címet adnék a bejegyzéseknek, mint mások
Újkáplán még a nyáron, amikor még úgy hitte, itt marad, megvette a plébániának a szíve vágyát, a sztereó dolbyt a hittanterembe, de beszerelni csak most jött el, talán két hete. Elektronikai ellátottságunk igen jó, nagyképernyős tévé, dvd-lejátszó, videó, projektor, valamint a kézzel adagolós ókori diavetítő, csak nőjünk föl a lehetőségekhez. Az ifjaknak ez nem is jelent gondot, nekem, ha váratlan helyzet adódik, akkor, bizony, igen, de normál menetben megtanultam kezelni őket. A normál menet eddig azt jelentette, hogy bekapcsolom, esetleg még össze is dugom, amit kell, netán még át is kapcsolom vagy beállítom, beteszem a dvd-t vagy a kazettát és már bámulhatjuk is. De arra nem voltam gondolatban sem fölkészülve, hogy most már akár öt hangfalból nyomathatjuk a kicsiknek a Mazsolát. Ma - különböző okokból - mindkét csoportnak filmnézést (is) ígértem, óra előtt befutok, kazetta be, se kép, se hang. Gyors telefon föl Kisbalázsnak, gyereeeeeee! Jött, de nem volt lelkes, hogy ő ehhez... Mondtam, egy jó papnak mindenhez kell értenie, azt nem is akartam mondani, hogy igen, J. atya még ezt is, így is már komplexusa van szegénynek :)
Azért nekiveselkedett, és addig-addig küzdött vele, míg egyszercsak lett kép! No, ez már komoly sikerélmény volt, az addigra összegyűlt kicsikkel lelkesen drukkoltunk, aztán még lelkesebben örültünk neki. De hang az aztán nem! Mondta, hogy elmegy telefonon segítséget kérni, aztán visszajön, de ez már nem történt meg. Úgyhogy hangalámondásosan néztük a filmeket, a kicsik remekül úiiiiztak a Mazsolához, a nagyoknak meg én meséltem hozzá a Jákob és Ézsaut. Lesz meglepetés a szünet után, ha öt hangszóróból, mindenfelől hallják majd a hangot!
Mert aztán jöttek a gimnazista ministránsok, hogy ne is kapcsoljam ki, ők is filmet szeretnének nézni. Mondom a srácoknak, rendben, de nekünk se volt hang. És nem volt elnémítva a tévé? - kérdezték rögtön, amire nagyon csúnyán néztem, mert ez nekem is elsőre jutott az eszembe, na, ilyen hülyének ne tessék már nézni. Kúsztak-másztak a drótok között, vizsgálták, én még pakoltam össze a holmimat, aztán odahívtak. Tetszik látni? A hangfalak nem voltak bedugva a konnektorba.
Hmmmmm... eddig mindig csak úgy a tévéből szólt a hang, nem kellett azért semmit tenni. Jaj, mennyit kell tanulnia egy medvének!
Újkáplán még a nyáron, amikor még úgy hitte, itt marad, megvette a plébániának a szíve vágyát, a sztereó dolbyt a hittanterembe, de beszerelni csak most jött el, talán két hete. Elektronikai ellátottságunk igen jó, nagyképernyős tévé, dvd-lejátszó, videó, projektor, valamint a kézzel adagolós ókori diavetítő, csak nőjünk föl a lehetőségekhez. Az ifjaknak ez nem is jelent gondot, nekem, ha váratlan helyzet adódik, akkor, bizony, igen, de normál menetben megtanultam kezelni őket. A normál menet eddig azt jelentette, hogy bekapcsolom, esetleg még össze is dugom, amit kell, netán még át is kapcsolom vagy beállítom, beteszem a dvd-t vagy a kazettát és már bámulhatjuk is. De arra nem voltam gondolatban sem fölkészülve, hogy most már akár öt hangfalból nyomathatjuk a kicsiknek a Mazsolát. Ma - különböző okokból - mindkét csoportnak filmnézést (is) ígértem, óra előtt befutok, kazetta be, se kép, se hang. Gyors telefon föl Kisbalázsnak, gyereeeeeee! Jött, de nem volt lelkes, hogy ő ehhez... Mondtam, egy jó papnak mindenhez kell értenie, azt nem is akartam mondani, hogy igen, J. atya még ezt is, így is már komplexusa van szegénynek :)
Azért nekiveselkedett, és addig-addig küzdött vele, míg egyszercsak lett kép! No, ez már komoly sikerélmény volt, az addigra összegyűlt kicsikkel lelkesen drukkoltunk, aztán még lelkesebben örültünk neki. De hang az aztán nem! Mondta, hogy elmegy telefonon segítséget kérni, aztán visszajön, de ez már nem történt meg. Úgyhogy hangalámondásosan néztük a filmeket, a kicsik remekül úiiiiztak a Mazsolához, a nagyoknak meg én meséltem hozzá a Jákob és Ézsaut. Lesz meglepetés a szünet után, ha öt hangszóróból, mindenfelől hallják majd a hangot!
Mert aztán jöttek a gimnazista ministránsok, hogy ne is kapcsoljam ki, ők is filmet szeretnének nézni. Mondom a srácoknak, rendben, de nekünk se volt hang. És nem volt elnémítva a tévé? - kérdezték rögtön, amire nagyon csúnyán néztem, mert ez nekem is elsőre jutott az eszembe, na, ilyen hülyének ne tessék már nézni. Kúsztak-másztak a drótok között, vizsgálták, én még pakoltam össze a holmimat, aztán odahívtak. Tetszik látni? A hangfalak nem voltak bedugva a konnektorba.
Hmmmmm... eddig mindig csak úgy a tévéből szólt a hang, nem kellett azért semmit tenni. Jaj, mennyit kell tanulnia egy medvének!
2 megjegyzés:
Győőőnyörű maci! :))))
És teljesen hasonlít.
Szokás szerint :))
Megjegyzés küldése