Vackor

Ilyen nincs! Valami láthatatlan zsinór kötheti össze őket, olyan szalag, amilyennel a belépőkártyát akasztjuk a nyakunkba, csak a felirat nem a cég neve rajta, hanem, hogy énisénisénis :)

Ma reggel, fél hétkor, nyúlok a telefonért, hogy fölhívjam káplán atyát - a rövid, operatív megbeszélésekre ez az egyetlen biztos időpont mindnyájunknak - csak gratulálni akartam neki a tegnap esti rádióinterjújához (a kezdetektől figyelem valamennyi médiaszereplését, nem sok, de volt, tévé is, rádió is, többször is, tényleg érezhető a fejlődés), és ahogy kézbe veszem a mobilt, abban a pillanatban meg is szólal, majd elejtem iiedtemben: sms újkáplántól!

Uram, az az összhang, ami Nálad van! :))))

Gyors válasz vissza, igen, rendben van, köszönöm, a végét még megtoldom egy mosollyal, bár ő ilyet soha, dehát jobb adni, mint kapni (igen, ezt mondta Robin Hood is, amikor fejbevágta a király vadászát - jut eszembe egyik volt gyerekem már idézett örökbecsű mondása).

A másikkal még gyorsan kielemezzük a műsort, a szereplését, aztán ő fut a hetes misére, én dolgozni, ez a nap is jól kezdődik, ugye, hogy lehet ezt más hangsúllyal is?

Zoli tegnap este telefonon még ügyesen befűzött a ma estére, egye fene, elvállaltam, sose fog megnősülni így ez a gyerek, ha se egy szabad estéje, se egy hétvégéje soha, aztán a végén ittmarad a nyakamon, pedig már úgy megszoktam, hogy mind elmennek.

Kisbalázs széles mosollyal fogadott tegnap, csak a két füle tartotta, hogy körbe ne érjen a fején, és áradt belőle a szó és az öröm, ahogy elmesélte, mi minden történt már a héten, hiszen ő is most kezdte a hittanokat, eddig négy csoporttal. Ragyog a szeme - mikor, ha nem most, az elején? - és ahhoz képest, hogy öt hete még összes kommunikációja csupán két kifejezésből állt: igen és nem tudom; szép utat tettünk meg.

Most egy ideig, talán egy-két hétig is csönd, hogy aztán megint egyszerre zúduljanak ide, így, percekre, de ezek a percek mindig elegek arra az időre.

Tegnap a fogorvosnál úgy néztem ki, mint a Siccben a krokodil, amikor kipeckelték a száját. Még jó, hogy engem nem hagytak úgy.

Ez a bejegyzés most Évának, hogy ne háborodjon meg (föl?). Meg a többieknek is mind, mert itt közben a háttérben csöndes palotaforradalom tört ki, hogy ez a Vackor nem Vackor meg különben is. Jó, jó, brummogok tovább.... (meghatott :)