Vackor

Azt hiszem, a legnehezebb a harmadik mellett lenni. Mert már pontosan ismerem azokat a fájdalmakat és nehézségeket, amikkel törvényszerűen találkozni fog, és mégse tudom semmitől megóvni. Ezeket mind magának kell végigélnie, és még nélkülünk, mert inkább elmegy és nem beszél, és még ez is így van rendjén. Idő kell mindenhez. Most még csak az imádság marad...

De van magán-örömem is, ebéd után elballagtam megvenni egy új, sötétzöld kordnadrágot, ha már tegnap szőrös szívvel két őszi nadrágot is kiselejteztem. Az öröm, hogy újra jó az eggyel kisebb méret! Érdemes volt az idén annyit betegnek lenni és mindennap tornászni! Meg már Kinder Pingu is alig-alig... Nem, semmi tudatosság nincs benne, legfeljebb csak az egyéb csoki mínuszban. Lassan elfogy a mackó...

Holnap este még megtartom az óráimat (ezt kiharcoltam), aztán kedd reggeltől három nap Dunaújváros hivatalból, majd csütörtök este kerülök elő, vigyázzatok magatokra!

Itt van olvasgatni egy szép vers, addig akár meg is lehet tanulni és talán a szép őszt is meghozza még:

Öreg tarisznya húzza vállát,
melyet vinni már alig-alig győz,
Sírón susog a nádszál utána,
nyár végi úton ott ballag az Ősz.

Bíbor bükklevél kalapja mellett,
szárazág-bottal köhécselve jár,
lába nyomán vadvizek fakadnak,
s zörren a szélben a tengeriszár.

Szeme sarkában ezüst pókháló,
s a fény az arcán öregesen nevet,
ha kong a hordó, és csordul a must
nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret.

Alkonyba tűnik, ködbe enyészik,
aszott kezére dérharmat tapad,
ruhája régi pompáról beszél,
színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt.

Öreg tarisznya húzza vállát,
melyet vinni már alig-alig győz,
Sírón susog a nádszál utána,
nyár végi úton ott ballag az Ősz.

Fekete István: Múlik a nyár