Vackor

A tábori képek itt. Azért tettem föl ennyit, mert nem nektek készült (elsősorban), hanem a résztvevőknek, és az úgy jó, ha minél többen megtalálják magukat. Sok kedves és vidám, vagy éppen áhítatos és szép eseményről nem készült kép; egyrészt mert itt inkább "dolgozni" voltam, semmint fényképezni, és amikor én tartottam valamilyen foglalkozást (naponta kettőt általában), akkor nem tudtam fényképezni; imádkozó embert (gyereket se) pedig elvből nem fényképezek. Aztán, persze, voltam szabad is, amikor lehetett volna, de egyszerűen csak élveztem ott lenni, és hagytam a csudába a fotózást. Máskor meg etikai kérdés volt: a fúben kúszó-mászó, fa mögött megbújó számháborúzókat nem árulhattam el azzal, hogy odaosonok fényképezni, pedig micsoda harci felvételek lehettek volna! Szóval, úgy összességében lutsa voltam a fényképezéshez, ilyen is előfordul. Technikailag is messze vannak a tökéletestől, kapkodtam. Szerencsére, mások is fotóztak, azok remélem, jobbak lesznek.

A reggelt annyira, amennyire megúsztam, de hazafelé! Ronggyá áztam :(

Pedig megvártam, hogy elálljon a nagy eső, amikor kiléptem a kapun, még az ernyőt se kellett kinyitni. A villamosmegállóba érve azért már igen. A buszra várni meg a Lánchídnál kell. És akkor szakadt le az ég. Természetesen, ott, ahol még beállni sincs hova. Az ernyőt nemigen lehetett kinyitni, mert olyan erős szél volt, csak úgy vágta a hátunkba az esőt. Volt, aki oldalt állt, gondolta, akkor keskenyebben lesz vizes. Teljesen mindegy volt. Mindehhez még az elegánsabb, nemrég tisztított nyári nadrág volt rajtam, ha már lúd, hadd legyen sáros. Merthogy mind a füvön álltunk egy fa alatt, mintha az bármi fedelet nyújtana, és azon vihogtunk, csupa okos ember, hogy na, tessék, dörgésben-villámlásban a fa alatt állunk.

Mire itthon leszálltam, az eső már csöndesedett, a hegyről viszont zúdult le a víz, az úttesten csak úgy lehetett átmenni, hogy csülkig gázoltunk a vízben. Innentől hazáig aztán már a víz is vidáman cuppogott a reggel gondosan felvett, félig zárt cipőmben. (Csak az egyikben, a másik fele, úgy látszik, strapabíróbb.)

Gyorsan leszedtem magamról a priznicet, de lehet, hogy így is későn, mert már nagyban prüszkölök :(