Csöndes ünneplés. A tegnapi nappal az új Vackor is átlépte a húszezres látogatottságot (ott, balra, lent). Ez nem 20000 látogatót jelent - mert, szerencsére, a Vackornak egy jól behatárolható, szűk, ám rendkívül hűséges törzsközönsége van - hanem ennyi visszatérő olvasást. De ez így is óriási szám! A csuda se gondolná, hogy egy kismackó dörmögéseit ennyien figyelik. És nem a mackóé az érdem; jó, jó, az, ha kell, ha nem, körmöl a mancsával, de hogy még mindig nem untak rá? Pedig a mackó már annyiszor abba akarta volna hagyni... és a mackó régen, régen, amikor még nem is volt bocs, mindig úgy érezte, hogy egyedül az íráshoz van tehetsége... de minek, kinek, hova? Na, tessék!
Három hét múlva három éves lesz, talán már az óvodába is fölvennék. A jobban sikerültekből meg akár már egy novelláskötetet is össze lehetne állítani. De azért egyelőre csak itt tessék növelni azt a számot! ;)
5 megjegyzés:
De nem hagyta abba, ez a lényeg.
Gratulálok, és igyekszünk! :)
Na, végre valaki megsimogatta a kismackó buksiját :)
hová tünt a tegnapi első gratom?? :O
pedig itt még szóellenőrzés sincs..:)
no akkor újra:
Isten élessen Benneteket:)
na, most meg egy té szökött el...
:))
buta kismackó :)
Megjegyzés küldése