Vackor

Bizonyára sokan, a templomjárók közül sem értik, hogy miért ilyen szívbemarkoló számunkra mindegyik váltás. Egyrészt, mert itt, a hegy furcsa, zárt világában sokkal erősebb a közösség, mint másutt; nagyon nehezen fogad be, és nagyon fájdalmasan éli meg valaki, főleg a vezetőjének a kiszakadását. Másrészt meg, amióta fiataljaink vannak - azelőtt sose voltak - a szemünk előtt válnak felnőtté, érett pappá, közöttünk nőnek fel, és így sokkal jobban a magunkénak érezzük őket. Kezdünk hozzászokni ahhoz, hogy fölnevelő hely lettünk. A pap alakítja a közösséget, de a közösség is alakítja a papot, mindketten nyomot hagynak egymás életében, bármilyen rövid legyen is az az idő.

Csak egy év… végigkísértem, küzdöttem, vitatkoztam, szidtam, kértem, biztattam, hallgattam, vigasztaltam, örültem, féltettem, tanítottam, tanultam. Persze, nem egyedül, sokakkal együtt, de mégis - eleinte hivatalból, aztán már vigyázó szeretetből - az egyik legközelebbiként. Káplán atyához öt év jutott formálni, gondoskodni róla, most mintha éreztük volna, hogy csak egy év adatik szelídíteni és szelídülni. Nyugodtan engedem el, jó papja, jó vezetője lesz a rábízottaknak.

Most végre kényelmesen hátradőlhettem volna, élvezhettem volna a megtalált összhangot, a közös munkát, lett volna egy nyugodt évem, és akkor …. minden kezdődik elölről.

És ha majd nyolc-tíz hét múlva, egyszer újra rám zúdul a plébános hirtelenharagja, hogy mit talált ki ez a gyerek is, és én első körben fölfogom a vihart, közben meg körömszakadtig védem őt, akkor tudom, hogy megint minden és mindenki a helyére került :)

Nagyon sokáig kerestem a helyemet, feladatomat, sokszor lázadozva, türelmetlenül, sokmindenbe belekapva, máskor kétségekkel telve vagy belefáradva, fásultan, aztán csak vártam, vártam, mert azt mondjuk, azt az Úr mindenkinek megadja, csak rajtunk múlik, fölismerjük-e, elfogadjuk-e.
Most, amikor már túljutottunk a változás híre okozta sokkon, a fél plébánia gratulált nekem az új fiúhoz - kedvesen, őszintén, mosolyogva, minden él nélkül - na, nevelheted a következőt!

Nem keresem tovább :)