Kellenek az ünnepek és jó is ünnepelni. Szépen sikerült ma a rádiós mise, csak a végén az énekkart lekeverték és sima orgonamuzsikát adtak be a maradék percekre, pedig végigénekelték az időt, ki volt centizve. Aztán a fák alatt volt terítve, szendvics, sütemény, üdítő, bor, ki mit akart; ki volt hurcolva az összes asztal és szék, jól elüldögélt, falatozott, beszélgetett mindenki. (Az évközbeni agapék csak "állófogadások" és ki-ki igyekszik haza, meg kezdődik a következő mise is, de most, hogy teljesen fölborították a miserendünket, bőven volt idő.)
Újkáplán, amikor éppen nem gyóntatott vagy áldoztatott, akkor a fülében két fülhallgatóval ült a sekrestyében és hallgatta a közvetítést, ami két méterre mellőle volt :)
Zolival mindketten sötét öltönyben feszítettek, ami nagy teljesítmény volt a mai 32 fokban, majdnem mondtam is nekik, hogy hát nem szóltak, hogy nem a tévé jön? De nem akartam cikizni őket, mert tényleg olyan jól néztek ki. (Persze, én is fehér blúzosan, szoknyában, mint mindenki, ezt is szeretem az ünnepben.) Szóval, szép nap volt, és nálunk ezzel szokott végetérni minden, és elkezdődni a nyár.
Hogy mi is az a templombúcsú, merthogy az volt, arról a horgonyban lehet olvasni. Jó a horgonynak, az legalább vízben van :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Az énekkart sajnálom, mert nagyon szépen-szépet énekeltek...
Hallgattad? :))
Tényleg szépen énekelt az énekkar. De én mindig hallgatom a miseközvetítést, és mindig orgonazenét adnak a végén, időkitöltőnek. Úgyhogy ez nem volt egyedi eset.
De csak itthon...
Tudom én azt :) Azért közvetít a rádió, hogy otthon hallgassák. Olyat csak újkáplán művel, hogy a helyszínen hallgatja a közvetítést, közben még szépen mondja is nekünk, mi történik (velünk szemben), merthogy ő éppen háttal ül :D
Megjegyzés küldése