Ma újkáplán iker tartotta a diákmisét, mivel a hasonmás most éppen a Kárpátalján pásztorolja a népet. Nevettünk előre, hogy plébános úr fölsóhajt magában, végre egy nyugodt vasárnap! Legalább egyszer nem kell résen lenni újkáplán ötletei miatt.
Mert akkor még nem tudta, hogy az iker pedig trombitálni fog a misén :D
Elég letörten fogadta a várható eseményt. Cirkusz – szokta odamorogni nekem, a foga között szűrve – de most nem morgott, csak az arcára volt írva.
Aztán eljött a napsütéses, madárdalos, ünnepes május reggel, és fél kilenckor befutott A. atya, aki mintha, de mégsem, - hóna alatt a trombitával. (A próbához meg a kántor ragaszkodott, akinek kísérnie kellett, mert ez az ő lelkének is sok(k) volt.) Mosolygós közvetlenségével pillanatok alatt megbeszélte, hogy igen, plébános atya majd kijön a mise végén fölolvasni a hirdetéseket, mert azalatt ő – teljes ornátusban – föl tud szaladni a kórusra, ahol orgonakísérettel elfújja az Ave Mariát. Szép volt, meghitt, nem amatőr próbálkozás. Körénk varázsolta az ünnepet.
Mert akkor még nem tudta, hogy az iker pedig trombitálni fog a misén :D
Elég letörten fogadta a várható eseményt. Cirkusz – szokta odamorogni nekem, a foga között szűrve – de most nem morgott, csak az arcára volt írva.
Aztán eljött a napsütéses, madárdalos, ünnepes május reggel, és fél kilenckor befutott A. atya, aki mintha, de mégsem, - hóna alatt a trombitával. (A próbához meg a kántor ragaszkodott, akinek kísérnie kellett, mert ez az ő lelkének is sok(k) volt.) Mosolygós közvetlenségével pillanatok alatt megbeszélte, hogy igen, plébános atya majd kijön a mise végén fölolvasni a hirdetéseket, mert azalatt ő – teljes ornátusban – föl tud szaladni a kórusra, ahol orgonakísérettel elfújja az Ave Mariát. Szép volt, meghitt, nem amatőr próbálkozás. Körénk varázsolta az ünnepet.
Lejönni ráért, mert addig a gyerekek mondták a köszöntőt, egész kicsitől gimnazistáig, két vers – két ének, hat perc, tapsok, meghatódás (ez az én reszortom volt). A végére szépen visszaért az oltárhoz, persze, nála volt még a trombita, ennyi azért kell ; ) /Mondtam is a múltkor újkáplánnak, milyen pech, hogy ő zongorázni tanult/
Három mondat még, kettő a gyerekeknek, hogy ma különös szeretettel legyenek az édesanyjukhoz, nagymamájukhoz; egy a felnőtteknek, hogy aki már nem teheti, hálás szívvel gondoljon rá és aztán egy váratlan: ő abban a szerencsés helyzetben van, hogy köszöntheti az édesanyját, most a valóságban is, hiszen itt van a misén. Spontán, nagy-nagy taps, a köszöneté, az örömé, az egybetartozó közösségé. Igen – folytatta – látott gyanakvó arcokat prédikáció közben, ő most a másik, csak helyettesíti a bátyját, ő a legkisebb a családban, de az édesanyjuk nemcsak őket nevelte föl, hanem kilenc gyereket becsületben, szeretetben. Aztán lement az oltártól a padok közé, megölelni egy idős asszonyt. Akkor már nem tapsolt senki, csak azt néztük, hogy amikor mosolyognak, akkor teljesen egyformák :)
Plébános úr nem morgott semmit, hiszen napsütéses, madárdalos, ünnepes május van.
Isten éltesse az édesanyákat!
2 megjegyzés:
És nagyon-nagyon vigyázzon rájuk!
Ez a trombita nagyon tetszik! :)))
Megjegyzés küldése