Vackor

Vasárnap délután nem jó aludni, de muszáj :)

Viszont arra ébredni, hogy tényleg lesz sztrájk, az megnyugtató. Legalább el tudok ballagni majd az okmányirodába, leadni az útlevelemet, mert május végén lejár és akkor hogy utazom Franciaországba?

Na, tessék, itt a megfejtés, ezért tört ránk a franciatanulás, mert káplán atya kitalálta, hogy milyen égés, hogy csoportot viszünk, és se írni, se olvasni, se beszélni nem tudunk egy szót se franciául, ő már be is iratkozott, jöjjek én is! No, több se kellett, holnap este vizsgázunk! Persze, csak olyan szintvizsga, aminek főleg számunkra nincs semmi tétje, mert egyikőnk se folytatja. Nehéz szívvel, de nem. Játék volt, komoly-vidám, jó játék. Szívesen tanulnék tovább, de ezen az ötleten kívül nincs semmi motiváció, ami hajtana arra, hogy heti négy estémet áldozzam rá.

Május végén megyünk Lourdes-ba, ha összejön rá egy busznyi ember, ami most kicsit kétségesebb, ellentétben az eddigi évekkel, mert itthon hirdetni nem lehetett, mégiscsak vannak játékszabályok, (újkáplán se hirdeti az általa vezetett zarándoklatot, mert ő is az előző helyéről valókkal megy; nehéz ez az elszakadás) úgyhogy csak szájhagyomány útján terjed, azért már huszan vagyunk. Az új helyén hirdették, de onnan meg csak ketten jelentkeztek. Örülnék, ha el tudnánk menni.

Ez van holnapra; estére, remélem, már le lehet jutni a városba. Órám is lesz, de az nem olyan vészes, környékbeliek mind, gyalog is. Egyébként is úri dolgom lesz, a kicsik óráját gyakorló tanításként egy végzős hittanár hallgató tartja, nekem csak véleményeznem kell majd írásban. Kezem alatt nőtt föl, kíváncsi vagyok, hiszen kicsit magamat is bírálom majd. Előzőleg kellett neki órákat látogatni is, érdekes, amit írt rólam, az óráimról, talán egyszer beteszem majd. Alapvetően elfogadom, szinte még meg is hatódtam :) egy-két dolog van, ami megütött, dehát szíve joga, hogy látja.

Itt még mindenki örül a tegnapnak, aki ott volt, mondták, hogy, ugye, majd máskor is? Talán, jövőre, de hol van az még? Viszont mind azt mondták, amit én már jó ideje látok, hogy ott már egy felnőtt emberrel, érett pappal találkoztunk, amivé itthon nehezen tudott volna válni, éppúgy, mint újkáplán az ő első helyén. Mégiscsak van értelme ennek a helyezgetésnek.

Ui. Tudom, tudom, hogy nem kell útlevél, ne tessék óbégatni! Azért én megcsináltatom. Majdnem elmentem Kárpátaljára és oda is kell. Jó az, ha itthon van ugrásra készen.