A hegyen csak egy gond van. Akármerre indul el az ember gyalog, mindig fölfele kell menni. Ha lefele indul, a végén akkor is. De így is ez a világ közepe! :)
Tökjó a sztrájk! Olyan szombat délelőttös. Békés, mosolygós csapatok csörtetnek föl-alá, rég nem látott ismerősök találkoznak: Á, te sem dolgozol?
Nyugodtan meg lehet állni az úttest közepén, a villamossíneken, amíg elmennek az autók, csönd van, béke, csak sok a biciklis a járdán. Meg hát, megszokásból, csak odafordítom a fejemet, nem kanyarodik-e éppen a busz, érdemes-e odanyargalni a megállóba.
El lehetne viselni az ilyen háromnapos hétvégéket, de tartok tőle, ha rendszeressé válnának, már nem lennének ilyen nyugalmasok. Beleszoknék a gyaloglásba, elvégre csak 11 kilóméter.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Vagy megtanulnál görkorcsolyázni!
Rengeteg jött ma szembe velem!
Esetleg mit szólnál a bicajhoz.
Meglepően kevés autó, sok alternatív közlekedési eszköz...
Tisztább levegő...
Sok ilyen nap kellene még...
Még 60 körüli embert is láttam-rollerrel- biztos az unokától kölcsönözte!
Igen, én is kölcsönkérném a gyerekektől ;)
Én meg dolgoztam ma. Meg a múltkor is, a hétfői sztrájk alatt. Mert ugye én közel lakom a munkahelyemhez, így be kellett mennem.
Megjegyzés küldése