Még jó, hogy az egérhez csak egy kéz kell, mert a másikkal közben meg tudtam törölni a szememet.
Többszöri unszolás és többek által küldött meghívók visszautasítása után megadtam magamat és három napja regisztráltam az iwiwre. Szerencsére, nem lettem annyira rabja, mint féltem tőle, de ma reggel azért ránéztem, hogy az a néhány, akiket megjelöltem ismerősnek, visszaigazolt-e már. Aztán elkezdtem csak úgy, találomra, keresgélni. Próba szerencse alapon beírtam a franciatanárunk nevét is, vajon rajta van-e. Ő pontosan az a bohém francia, amilyent az ember elképzel, jóhumorú, intelligens, olyan igazi könnyed francia, ezért is járt szívesen az egész csoport órára.
Rajta van az iwiwen, néhány fényképpel is. És ez, az órákon oly derűs hangulatot teremtő, suta kiejtésünkért, döcögős mondatainkért sose megszégyenítő, negyvenes ember egy hét-nyolc év körüli fogyatékos kisfiút nevel egyetlen gyermekükként. A képen annyi szeretettel, odafigyeléssel öleli át...
Az az arca is kedves volt, amit az órán engedett látni, de ez szíven ütött. Már ezért megérte az egész iwiw.
Más. Barátnő lánya a szakdolgozatát a bio élelmiszerek fogyasztásáról írja, úgyhogy ma átjöttek tanulmányi kirándulásra a nálunk lévő bio piacra. Érdekes hely, jártam már ott nézelődni, de most újra rácsodálkoztam. Sok-sok árus, sok-sok vásárló, szinte mindenféle termék. Árakban a zöldség-gyümölcsfélék és ehhez kapcsolódva a lekvárok, szörpök, gyümölcslevek közel 100 %-kal drágábbak, de nagyon veszik. Azon elgondolkoztunk, vajon az ananászról, banánról honnan lehet tudni, hogy tényleg bio? De biztos lehet.
A kenyér- és tejfélék szinte áruknál vannak, úgy 30 % körüli a különbség, a méz is elfogadható, a hús is megvehető, már aki ragaszkodik a szürke marhához vagy a mangalicához. Ami a legjobban tetszett: a sportos, zsírszegény kacsa! Nem tudtuk eldönteni, hogy a sportos kacsa úszik-e inkább vagy futni szokott :)
Egy kalácsot vettem vásárfiaként. Érdekes, mert a kalács fogalmához hozzátartozik, hogy könnyű, puha, fehér és foszlós; ez meg barna és sűrű, viszont jól szeletelhető. De, hogy mitől kalács??? A kinézete kétségtelenül az. És hozzá még egy üveg kökénylekvárt is dőzsöltem, mert olyant még sose ettem; kellemes, savanykás. Jó az ilyen szakdolgozat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése