Mivel velem semmi mai történet, ezért most történelem, ünnep, séta.
Elballagtam délután a nem messze levő, volt honvédtemető emlékművéhez. Kicsikoromban még igazi temető volt honvédsírokkal, gyakran vittek oda sétálni, gesztenyefás, csöndes, szép park volt. Alsósként is ünnepre mindig kimentünk az iskolával, elénekelni az Esik eső karikára-t és letenni a zászlónkat meg a szál virágunkat. Akármilyen is volt a hatvanas évek eleje-közepe, ez itt természetes volt, hiszen velünk éltek (furcsa szó ez sírokra, de így van), éppúgy, mint Kovács J. honvéd, akiről tavaly meséltem.
Aztán jött a városfejlesztés, amúgyis lezárt temető volt már és fölszámolták. A budai temetőben hozzávetőleg száz ismert nevű honvéd nyugodott, és további 168 ismeretlen ama közös emlékmű alatt, amely napjainkban a Németvölgyi temető helyén áll - találtam, ahogy most utánanéztem a neten. Az obeliszket 1877-ben állították.
Régóta nem jártam arra, és örömmel láttam, hogy ma is éppúgy ott vannak a gyerek-zászlók, a virágok, sőt a családok is megállnak egy fejhajtásra. A hegyen nem sokat változik a világ.
Háromszínű virág
Ünnep - tavasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése