hétfő, február 4


Egyik napról a másikra eltűntek a sós tavak a kárpátaljai Aknaszlatinán. A sóbányászatáról ismert nagyközségben az utóbbi évtizedben üdülőövezet alakult ki az egykori bányák helyén, mivel a sós víz és az iszap gyógyhatása a Holt-tengeréhez hasonló. Most azonban kérdéses, megkezdődik-e az idén az üdülőszezon, ráadásul a sóbánya működését is felfüggesztették.Az aknaszlatinai sós tavak eltűnését elsősorban a gyógyturizmusra szakosodott vállalkozók figyelik aggodalommal, akik több tízezer eurót fektettek be a vendégfogadásba. Egyes feltételezések szerint a víz egy szovjet katonai üzemanyagraktárrá alakított sókamrába folyhatott be. A bányaomlások is egyre gyakoribbak. A legutóbbi eset miatt a még termelő 9-es sóbánya és a 300 méter mélyen található Ukrajnai Allergológiai Kórház működését is felfüggesztette a Bányaipari Felügyelőség.

Kocserhán János, Aknaszlatina alpolgármestere a Híradóban elmondta, hogy régen nagy figyelmet fordítottak a vízelvezető tárnákra, amelyek a nyolcvanas években fokozatosan be lettek zárva. Úgy gondolták, hogy ezekre nincs szükség. De húsz évvel később lehet érezni ennek a következményét. A földmozgások miatt eddig szerencsére senki sem sérült meg. Az önkormányzat bevételkiesése azonban jelentős. A rendkívüli természeti jelenség okát szakértők vizsgálják Aknaszlatinán.

(újsághír ma)

Három ilyen tó volt, kisebb-nagyobbak, fürödtünk is bennük, amikor ott jártunk két éve. Tényleg, szinte fönn lehetett maradni a víz tetején, és a só fehér virágokként csapódott ki rajtunk, amikor kijöttünk a vízből. Azt a több tízezer eurós befektetést nem értem, hacsak nem azóta történt. Por volt rettenetes, elhanyagoltság, sivár környék, mégcsak egy öltöző sem, árnyék se, part se, semmi. Sört, azt lehetett kapni egy büfében, ennyi volt a civilizáció, de vadregény se volt, csak lepusztultság. De különös, érdekes volt.

Nincsenek megjegyzések: