Arra gondoltam ma, milyen jó lenne, ha át lehetne adni másoknak is a kedvet, lendületet, örömet, mert olyan jó lenne, ha jutna belőle mindenkinek, kinek-kinek a saját igényeihez, lehetőségeihez, várakozásaihoz mérten, hiszen csak úgy használható.
Nekem például ma jó napom volt, ma mind a három fiú jelentkezett egymástól függetlenül, telefonon, sms-ben, élőben, melyik hogy tudott. Persze, mindegyik valami kéréssel, de ez is azt jelenti, hogy feladat van, élet van, érdemes fölkelni. És miért ne tenném meg, néznék utána, küldeném el, venném meg, készíteném elő? Nekik ma munkanap volt, az élet pörög tovább, a vállalt feladat pedig mindig túl sok a rendelkezésre álló időhöz képest. Hogy esetleg nekem is? Ó, az a rendrakás igazán várhat! ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése