Vackor

Vackor-könnyek, befelé nyelve..... Ó, ez szomorú hír! ... Nagyon sajnálom ..... Örülök, hogy együtt dolgoztunk.... Isten áldását kívánom az életére! ...... Ha felénk jár, el ne kerüljön minket! - mondják sorban az unitárius püspöktől a felvidéki iskolaigazgatón, a kárpátaljai főiskola gazdasági vezetőjén át a mezőségi szórvány református tiszteleteséig mindenki. Az én projektjeim...
Talán majd egyszer, egy normálisabb világban, visszatérhetek ide is. A legszebb, a hozzám legközelebb álló feladat volt, amivel valaha is dolgoztam. Most a biztonság jön, a fél ötkor hazamenés (ma is fél nyolckor jöttem el bentről, tegnap is hét után, holnap azért már nem akarnék így), de a papírok mögött nehezebb lesz megtalálni az embert, a munkában az értelmet, a célt.

Ma még a Kincstár-sárkány is a kezemhez hajtotta mind a hét fejét, hogy megsimogathassam.

Holnap még nehezebb lesz.
Aztán már csak emlegetni fogják, hogy volt köztünk egy kismackó..... Vajon tudják, hogy kismackó?